2014. szeptember 26., péntek

Hogy kirándulj aznaposan: level 1

Az utolsó két hét szokás szerint sűrűre sikeredett, és most nem csak a munkára gondolok.
Zalaval meglátogattuk Einsiedelnt, ahol a kolostor méreteinél fogva lenyűgöző, de ennyi. Nagyonbarokkkkkk templom, nagy kert és ennyi a település. Sokkal érdekesebb volt kirándulni a környéken :)
ez az, amit én túrázós vidéknek hívok :D
Augusztus utolsó hétvégéjén búcsút vettünk a(z)- rajtam kívül szó szoros értelembe vett - utolsó Erasmusos diáktól is. Zala nem maradt sokáig, így 9-kor egyedüli csajként maradtam 7 sráccal ... háááát elég érdekes szókincset sikerült összeszedni, hála a többnyire német társaságnak. Nem hiszem, hogy valaha is szükségem lesz ezekre a szavakra/kifejezésekre, de szegényebb lennék nélkülük. A buli nagyon jó volt: evés, ivás, éjszakai fürdőzés, Wädiben alvás, aztán hajnalban hazamászás, gyors zuhany és indulás vissza, mert Zalaval kirándulunk ... háááát ... a zuhany alatt nagyon jót szórakoztam azon, hogy még nem józanodtam ki ... ezt St. Gallenben már annyira nem élveztem, amikor próbáltam a gyomromat lenyugtatni. Egész nap jó témát szolgáltatatam azzal, hogy milyen vacakul vagyok, de szerencsére a sajtburger rendbe tette a gyomromat, így a nap második fele már problémamentes volt.
Azt azért sajnálom, hogy az apátság könyvtárát nem tudtam teljes egészében élvezni a már emlegetett aznaposság miatt (szerencsére csak a kiírásokat nem tudtam elolvasni, merthogy ahhoz fókuszálni kellett volna) ...
A st. galleni kolostor könyvtára egyébként az UNESCO kulturális örökség része. Páratlan.
Sajnos a kép nem saját, mert fényképezni nem lehetett ...
Ezek után irány a természettudományi múzeum, ahol órákat elsétálgattunk és megnézhettünk egy elég ééééérdekes modern művészeti kiállítást is. Mi ahhoz kicsik voltunk és buták, nem igazán bírtuk értelmezni, értékelni meg pláne nem a kiállított műveket.
Haverkodtam a nagy hangyával a természettudományi előtt :3
Bár akkor is a Maulwurf a kedvenc :D De pssszt!
Ne szóljatok a hangyának! ^^
Sebaj, irány a sörösüveg múzeum. Ezt sajnos hosszas keresés után sem találtuk meg. Hiába volt cím, térkép .. a múzeum nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Úgy döntöttünk sétálgatunk még egy kicsit a városban, aztán ha jó idő lesz, akkor megnézzük még Appenzell is, de sajnos amire visszaértünk a belvárosba, leszakadt az ég, így az appenzelli túrázást elvetettük, inkább hazaindultunk. Én bevetődtem az ágyba, este 10 magasságában felébredtem, fél órát léteztem, aztán aludtam tovább reggelig.

Kiránduljunk à la ZHAW

Ugyan már két hete itthon vagyok és egy ideje újra koptatom a Corvinus padjait, de még az utolsó (nagyjából) egy-másfél hónap dokumentálásra vár, amit mindenképpen szeretnék megírni, nem úgy félbe hagyni a blogot, mint két évvel ezelőtt ... tehát jöjjenek az utolsó svájci hetek :D

Az utolsó időszak jobbára munkával telt, de azért akadtak esemény- és élménydús kitérők is. Rengeteg búcsúbulit csaptunk, szépen elfogyott közben a csapat is, amit ismét nagyon vacak volt végignézni, de szerencsére a munka lekötött ... Ez a bejegyzés viszont nem a búcsúbulikról fog szólni, hanem az intézeti kiruccanásokkal.
Mire Evelyn visszajött a szabiról, ahogy ígértem, az eredmények az 'asztalon' voltak, bár az oda vezető út kalandos volt. Áramszünetek, program újratelepítések, új számítógépek, szállítás közben felolvadt alapanyagok ... de csak csigalom, nyugavér, minden kész lesz időre. Kész lett :D
Pedig még egy nap offot is beiktattam (Genfen kívül), ami pedig egy EuropaParkos kiruccanás volt. Felejthetetlen! Természetesen megint utólag voltam okos, hogy a srácoktól kérhettem volna hátizsákot és esőkabátot is ... de ne rohanjunk ennyire előre.
Valahogy mindig olyankor kellett korán kelnem, amikor vendégünk volt ... most sem volt másképp. Egy osztrák coachsurfer srác volt nálunk, este sajna korán elköszöntem, mert reggel kelni kellett és irány Zürich, utána pedig a németországi Rust. Imádkoztam, hogy ne essen, hát ez nem jött össze, amint beléptünk az EuropaParkba, leszakadt az ég ... de erre ott már fel vannak készülve, van nagyon csini, egyen-esőponcsó (Adrian esti csak annyit mondott, hogy akkora, mint egy amcsira való esőkabát xD). Nagyon csini voltam benne, de a célnak megfelelt. Az idő ellenére rengetegen voltak és volt olyan, hogy 40-50 percet kellett sorba állnunk ... azért ez elég szomorú a max 2 perces adrenalinbombáért. Simonával hamar leszakadtunk a társaságtól, és betegre szórakoztuk magunkat. A kedvencünk előtt megbeszéltük, hogy ennyi erővel bikiniben is lehetnénk, akkor sem lennénk kevésbé vizesek ^^
szokás szerint már annyira vállalhatatlan, hogy nem_érdekel :D
Ebéd után viszont kisütött a nap, így folytattuk a szórakozást immáron száradó fázisban. A legviccesebb akkor is az volt, amikor a legújabb (képtelen voltam megjegyezni a  nevüket) hullámvasúton még bőven szakmáztunk, mert ez "elég unalmas", amikor hirtelen zuhanás, meló azonnal felejtős és csak élveztük a kanyarokat :3 Sajnos túl hamar lett vége a napnak és mentünk haza ... Szegény srácokat azonnal élménybeszámolóval támadtam le otthon :D

Kb másfél hétre rá meglátogattuk a Novartist Baselben. Felejthetetlen. Elképesztő. Lenyűgöző.
Kaptunk egy általános bemutatást, megnézhettünk két labort és végigvezettek a területen. A nevesebbnél nevesebb építészek tervezték az épületeket, mindegyiket más, az összesnek van valami specialitása, valami, amiért különleges, amiért érdemes megnézni. Utcák, "helyi" buszközlekedés, saját novartisos biciklik, éttermek, saját fitnesszterem, saját posta, bolt, éttermek! Mint egy kis elzárt település Basel szívében! Természetesen fotókat nem lehetett készíteni ...
A laborok hiper-szuperül felszerelve, minden gépesített, ami csak lehetséges, nyitott irodák, egyszerűen lenyűgöző ...
Mindezek ellenére valahogy mégis annyira visszásnak éreztem az egészet. Értem én, hogy presztízs és kell egy nagy gyógyszergyártó cégnek az ilyen, de a sok csillogás ellenére képtelen lennék egy ilyen helyen dolgozni. És még a fizetés sem tudna eléggé motiválni ... Végig az volt az érzésem, hogy ha ide egyszer bemész, már ki sem engednek ...