Akkor folyt köv. onnan, ahol hajnalban, agy hiányában abbahagytam.
Szerdán fél 6-os kelést követően irány Conthey, a csodálatos Wallis (vagy Valais, kinek hogy tetszik jobban). Még sosem utaztam első osztályon, de nem különösebben hatott meg, maximum, hogy kevesebben voltak. Visszamenni az Agroscope-hoz vegyes érzelmekkel töltött el. Szinte semmi sem változott a két év alatt, csak feltűnően üres volt diákok nélkül. Szerettem ott lenni, tényleg, de a negatív dolgok sem változtak ott semmit. A körbevezetés és az előadás/megbeszélés után irány vissza Bernbe, ahol életem első éjszakáját töltöttem youth hostelben. Kisebb kihívás volt megtalálni a helyet normális térkép nélkül, Kalina aggódott is, én meg élveztem, hogy felfedezek. Bejelentkezés után elmentünk kicsit várost nézni és megnézni, másnap reggel, hogyan jutunk el a buszig. Igen, itt fotóztam :D
 |
| Mert a kertész énem nem alszik :) |
 |
| Számomra értelmezhetetlen ez az alkotás |
 |
Itt is lépten-nyomon medvékbe, oroszlánokba
botlik az ember ... ki kell deríteni, miért |
Ha már Hédi írt a kutyabarát felfogásról
Brnoban és
Freisingben, itt egy szép példa a svájciról. De már láttam fodrász szalonban a gazdája mellett pihenő kutyust is.
 |
Ő úgy gondolta, a kirakatban jobb helye lesz.
Pont az orrunk előtt sétált be. |
 |
| Parlament, szeretettel :) |
 |
| Fogalmam sincs, minek az épülete |
 |
És a kihagyhatatlan: vigyorogj a
Svájci Nemzeti Bankkal a háttérben :D |
Összességében engem Bern belvárosának építészete egy kicsit a budapestire emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy itt kifogástalan állapotban vannak az épületek. Tudnék itt élni. A hostel felé még lőttem néhány képet:
 |
| Másnap reggel ezzel mentünk fel, mert miért ne |
 |
| szintén csak mert tetszett |
 |
| Parlament "hátulról" |
A vacsi rohadt jó volt és annyit adtak, amennyit kért az ember, viszont internetet csiholni nagyobb kihívást jelentett, mint gondoltam ... egyébként is kiütött a 6 óra utazás és a 4 órás "üzemlátogatás", szóval túl sokáig úgysem volt ingerem netezni, főleg nem telefonról.
Kezdek egész életképes lenni mobilnet nélkül. Ez tipikusan az a fajta leszoktatás, amikor egyik napról a másikra megvonják. Otthon fel sem tűnt, mennyire függök tőle és úgy általában a telefonomtól, hogy bármikor fel tudtam hívni bárkit. Innen röpke 530 forintos a percdíj, ami erősen késztet arra, hogy meggondoljam, megéri-e.
Másnap reggel olyan finom reggelivel indítottam a napot *.* aztán irány az egyetem. Ja, igen, mert ugye ettől a héttől 28-ig csütörtökönként és péntekenként Bernben vannak az óráim. Délelőtt az egyik nagy cég tartott előadást és workshopokat, a legújabb általuk forgalmazott kromatográfiás és ehhez kapcsolódó előkészületi technikákról, gépekről. Naná, hogy az evaporációs dolgok fogtak meg a legjobban, főleg az a rész, hogy hogy csináljunk szakbarbár módon dekor homokot hplc szilikagélből és valami színes lötyiből. Tudom, hogy lehet könnyebben is, de így pont annyira szakbarbár, amennyire szeretem :D
Közben felfedeztem a kávégépeket is, mert ugye kávé kell, mert finom. És ezt most csak azért osztom meg, hogy kellőképp borzoljam az idegeket a 3,5 frankos kávé tényével. Imádom, hogy mennyire mások az értékek itt és otthon. Ha a büfés néni otthon akarna közel 1000 forintért a nyakunkba sózni egy cappuccino-t, körberöhögnénk.
A nap végén, mivel lekéstük a vonatot, a következőig beültünk a Tibits-be. Nekem az a hely szerelem első látásra. Valami vega cucc, de nem ez a lényeg. A honlapon vannak képek az éttermekről, nagyon hangulatos és az áraik sem annyira eget rengetően drágák...itt.
Ezek után már csak azt vártam, hogy hazaérjek és beessek az ágyamba és másnap fél 6-ig aludhassak. De Murhpy, a drágáim vacsorapartit tartottak. Csodás. Én voltam annyira fáradt, hogy még éhes sem voltam, de nem akartam annyira antiszocnak és bunkónak tűnni, így kimentem hozzájuk. Ez a bagázs határozottan szimpatikusabb volt, mint az előző és az egyik sráccal egész jól elbeszélgettünk, amíg a többiek "füstölögtek". Hogy otthon nem lehet dohányozni szinte sehol, még annyira sem tolerálom a tömény dohányfüstöt, mint előtte. De legalább jól éreztem magam. Aranyosak voltak a srácok, miután romeltakarítottunk megjegyezték, hogy de holnap aludhatunk. Ja, én fél 6-ig, akkor azért elég bocsánatkérően néztek. Pedig vacsi közben még mondtam is - amikor azon szórakoztak, hogy milyen cserediák vagyok, aki nem iszik -, hogy olyan, akinek másnap reggel kelnie kell ^^ Ezek szerint akkor nem tudatosult bennük.
A péntek viszonylag eseménytelenül telt (szerencsére). Suli után beültünk a csajokkal iszogatni egy másik Tibitsbe. Azt hiszem a panaché felkerül a fogyasztható alkoholok listájára :)
A héten valamikor eszembe jutott Ilona. Ő valahonnan nagyon távolról rokonunk (anyu próbálta elmagyarázni, de ez nekem még magyarul is túl bonyolult volt), az apja magyar, de '56-ban disszidált, stb, stb. Úgy nőttem fel, hogy mindig hallottam róla, a szüleiről, ilyen formában tudtunk egymásról, de soha sem találkoztunk vagy csak annyira kicsi voltam, hogy nem emlékszem. Most hogy jöttem, felvettük a kapcsolatot lakáskeresés ügyében és megbeszéltük, hogy márciusban találkozunk. Nekem a héten tudatosult, hogy mindjárt március közepén járunk és én nem jelentkeztem. A héten gyorsan pótoltam a hiányosságot és tegnap reggel várt is a mail, hogy mint szólnék egy vacsihoz Zürichben. Let's go!
5 órakor találkoztunk, és vicces úgy várni valakit, hogy azt sem tudod, hogy néz ki. Megoldottuk. Csak nagyon alap dolgokat tud magyarul, én meg nem tudok németül beszélni, szóval: angol.
Rengeteg érdekes és később hasznos helyet megmutatott, képeket természetesen most sem csináltam, nem akarok mindent felsorolni, mert értelme nem lenne, majd ha újrajárom, fotózok.
Kaptam 4 db Luxemburgerlit, ami ránézésre hasonlít a macaronra, csak kb harmad/negyed akkora (ha kértem volna, többet is vesz, de a későbbiek tükrében örülök, hogy nem tettem). És ilyen szép dobozban adták, nincs szívem kinyitni és megenni :S
Ami még fontos momentum, hogy kaptam egy Zürich térképet. Ilyen szempontból "rossz" turista vagyok, mert nem szeretek térképpel járkálni, nagyobb a kihívás, ha anélkül megyek :D De kaptam, mert kell és akkor meg is tudja mutatni, mi-merre-hogy érem el-hova kell feltétlenül elmennem, stb. Vagy hova megyünk együtt vagy majd anyukájával.
A régi városrésze Zürichnek valami csodálatos, én beleszerettem, főleg hogy tele van éttermekkel. Aztán irány vacsizni. Tipikus svájci menüt rendeltünk, ha már lehetett és itt vagyok, akkor olyat kell. Pizzát tudok enni otthon is, köszönöm. A desszertről van képem, mert ezt meg kellett örökíteni.
Gyakorlatilag habcsók vanília fagyin és brutál mennyiségű tejszínhab. Cukormérgezés, de eszméletlen finom :) A nevére már nem emlékszem :S
A vacsora ára ... inkább nem is akarok tudomást venni róla, mennyi pénzt költött rám tegnap Ilona, a hajam égnek állt, amikor meghallottam az összeget ...
Ezek után megnéztük a római termálvíz-vezeték egy részét is, amin épp nem állnak lakóépületek, és a kilátást 2 helyről is és amikor mindenki ment bulizni, mi fél 11-es vonattal hazaindultunk.
Amennyit eddig láttam belőle a zürichi éjszakai élet sem lehet rossz, egyszer határozottan ki kell próbálni.
Szóval kellően tömény hetem volt, de élveztem minden percét, leszámítva talán amikor fel kellett kelni, de ezt leszámítva felejthetetlen :)
