Abschlussparty és az elengedhetetlen tanulópénz

Az életem kívülről most határozottan unalmas. Innen nézve viszont nagyon sűrű. A labor és a nemesítés beadandó per pill leköti minden időmet, és próbáltam az elmúlt 8-10 napból kihozni a 30 órát, mondanom sem kell, sikertelenül. Az eredménye viszont az lett, hogy konkrétan már semmire sem tudtam koncentrálni, semmivel sem haladtam, csak kínlódtam, így kötelező pihenőket iktattam be.

Egy ilyen volt a tegnapi este is. Reggelre könyvtárban nemesítés írás volt betervezve, de rajtam kívülálló okok miatt, itthoni írás lett a vége (rühellek egyhuzamban csak 2-3-max 4 órát írni, mert másnapra kezdhetem az olvasást tök nulláról és így a a 1,5-2 hét alatt összehozott 5,5 oldal siralmas -.-), aztán ebéd Andreával <3 és délután HPLC megbeszélés. Még mindig teljesen hülyének érzem magam a témában, de már látom a fényt az alagút végén. És remélem, hogy az nem a vonat! ^^ Viccet félretéve kellően ijesztő valamiről az első igazán komoly bevezetést külföldiül hallani, úgy hogy fogalmatlan vagy a rendszerhez (jó, teljesen nem) és nincs kidolgozott protokoll. Mély víz, "oszt ússzá vazze"! De valahol van ennek is bája, hogy az eddig a fenekem alá rakott protokollok után meg kell tanulnom sajátot csinálni. Aztán vártam egy keveset (1,5 órát ...) Simonára és irány az Abschlussparty (nemröhög du. 5-től hajnali 2-ig tartott!!!).

Az egész onnan indult, hogy kedvem sok nem volt és twitteren úgy búcsúztam a többiektől, hogy egy dolgot nem fogok ilyen árak mellett: berúgni (nem mintha tervben lett volna...). Valahogy Simona egyik volt évfolyamtársa az este folyamán 2 teli poharat is a kezembe nyomott, így mondhatom azt, hogy kellemesen becsíptem. De előre szaladtam.

A buli elég nehezen indult, és kezdtem sajnálni az 5 frankos beugrót és azt, hogy 20 frankért meg kellett venni az étel-ital jegyet (bár elméletben visszaadták a pénzt, ha marad rajta még "kredit"), de aztán Simona volt évfolyamtársaival elég jól elbeszélgettem, az egyik srác volt Japánban 2 hónapot 'csak-úgy-nyaralni', valamikor 3 évet tanulta is a nyelvet, szóval volt bőven közös téma. Mondtam már, hogy utálom a svájciakat ezért? Hogy folyamatosan utazgatnak?! 9 után viszont már kezdett beindulni a buli, amit nem bántam, mert végre táncolhattam. A legnagyobb meglepetés Bon Jovi It's my life-ja volt tucc verzióban o.O
Útközben feltűnt Csaba is, akinek utolsó vizsgája volt tegnap, szóval muszáj volt koccintani rá, de én még ilyen bűn rossz vodkát nem ittam...bwrr, még most is kiráz tőle a hideg.

Erre már volt bennem kellő alkohol és engedtem, hogy fluoreszkáló genyával összekenje az arcomat ...

A mester alkot ^^

Vagyishogy a Hungary feliratot én kértem ...

Tanulság: a denevér ujjú felső hülyén néz ki így fényképen

Igyekeztem nem röhögni, miközben készült, de nem igazán ment :D Vajon miért?!

Simonával készült jobb közös képünk is, de meg kell találnunk a csajt, aki fotózott ^^ Addig is, itt van egy "csodás" darab:

Látjátok a gonosz fényt a szememben? muhaha

Aztán éjfélkor elmentek a többiek én pedig mivel az utolsó nappali vonatot lekéstem, maradtam még egy kicsit, mert ugye 1.23-kor  megy az éjszakai. Időben elindultam, mert tudtam, hogy kell rá venni egy plusz 5 frankos jegyet (köszi Berci az infót!) és nem tudtam pontosan hogyan, emellett nem ártott egy kis fejszellőztetés sem.

1.20 körül kezdett gyanús lenni a dolog, hogy vonat nem fog jönni, mert nincs kiírva, de miért?! Mindegy, úgy döntöttem, hogy megkérdezem a taxit, és ha hazavisznek 20 frankból, akkor taxi, ha nem, akkor sétálok, 8 km, 1,5 óra alatt megvan. A taxis bácsi először azt mondta 35, de 30-ért hazavisznek. A baj csak annyi volt, hogy 24 frank volt a pénztárcámban. Jó, hazahoznak annyiért.

Hazafele sokat beszélgettem a taxis bácsival, aki egyébként Horvátországból jött 30 éve és mint kiderült éjszakai vonat csak péntek-szombat éjszaka közlekedik. Ergo, tök jó, hogy számoltam vele, megvettem az éjszakai pótjegyet, amit nem térítenek vissza és végül 20 frankért hazataxizhattam. Már megint drágán fizettem meg a tanulópénzt -.- És a tervezett éjfél helyett hajnali 2-re kerültem ágyba, üres pénztárcával x.x

De egyáltalán nem bántam meg. Csak most spórolás van ^^

Mégiscsakmégis?

Dolgoznom kellene, tehát blogolok.

Jó ezek a hetek úgy fognak kinézni, hogy minden hét 8-9 (legalább 8 órás) munkanapból fog állni. Ennyi nekem is jár. Az apropó pedig, amiért toll helyett klaviatúrát ragadtam pedig az, hogy beadtam a jelentkezésemet ... ide:

Első helyen Plant Science, másodikon Molecular Life Sciences. Referenciák bekérve. Visszaút nincs.

Na nem kell messzemenő következtetéseket levonni, ez is egy opció. Csak egy a sok közül. Sőt, van egy sokkal jobb is, de azt egyelőre nem részletezem, mert túl sok a kérdőjel a kapcsán, majd ha biztos lesz. Viszont ha sikerül ... azt hiszem annyit elárulhatok, hogy eddig két "ajánlatot" is kaptam (amikkel elmondhatatlanul boldog vagyok, mert számítanak a munkámra) és ezek kombinációja tűnik a legjobbnak, ismervén a kecske és a káposzta esetét :D

Emellett 3 nyelven már kész az önéletrajzom, de a múltkori dilemmázás után, azt hiszem mindenkit megnyugtathatok, nem gondolkozom, megyek a lehetőség után.

Sokan tudják, hogy a kertészetin is úgy kötöttem ki, hogy "egynek jó lesz", megjelöltem. Sorrendmódosítás utolsó estéjén pedig egy "Miért ne?!" felkiáltással az első helyre tettem. Az eredmény pedig? Megtaláltam a HIVATÁSOMAT!!! Kell ennél több? Nem? Most sem. Számomra létezik egy olyan fogalom, hogy sors. Amiben feltétel nélkül bízom.

Épp, mikor már lemondtam volna a doktori iskoláról, jöttek ezek az ötletek, ajánlatok ...

A gyerekkori játék, hogy egyszer ott lesz a nevem előtt az a bizonyos két betű, lehet, hogy valósággá válik? Igaz, gyerekként, el sem tudtam képzelni, hogy valaki természettudományos területen is lehet doktor ^^

Sok semmi és az elégtétel

Úgy döntöttem, hogy ma eléggé péntek van ahhoz, hogy ne dolgozzak (bár ihlet, mind minden lehetetlen időpontban: van). Egyébként is, ha dolgoznék, elfelejtettem volna...

...

...

De ég a gyertya.

...

...

Egyébként mi nincs nálam? Naná, hogy öngyújtó. Pedig mindig szokott o.O

Kevésbé komoly vizekre evezve, húzós ez a hónap. Amióta visszajöttem, ki sem látszom a munka alól, ami annyira nem érdekes, hogy blogbejegyzéseket írjak róla. Labor, labor, labor, labor, posztert kell csinálni, egy kis diplomaírás, nemesítés beadandó, bioinfó valami írnivaló (erről ennél több fogalmam egyelőre nincs), német előadás ...

Na ez talán megér egy misét. A feladat egy szakmai előadás megtartása volt a vizsga részeként. Úgy, hogy az én egyébként annyira nem jó németem a legjobb a csoportban. Kihívás, hogy legalább valamit értsenek belőle és egyébként is: el tudjam mondani. Szóval a kicsi szívem lett a téma, a Rhodiola. Gyakorlatilag 8-10 percbe összefoglaltam a szakdolgozatom és a TDK-t. Fel voltam rá készülve, hogy ha megint olyan figyelmet kapok, mint ezelőtt, akkor megütöm a srácot, de az első mondatom után már nem tehette meg, hogy nem figyel :D És én rohadt büszke voltam magamra. Még véletlenül sem az a lényeg, hogy a tanárnő kiemelte a végén, simán tarthatnék 20-30 perces előadásokat rendes BSc-s, MSc-s órák keretében ... áh~ Nem, a legnagyobb elégtétel az volt, hogy figyelt. Mert nem volt más választása muhaha. Nem kell szeretni, nem kell velem beszélgetni ... de ha beszélek egy 3-5 fős csoportnak, elvárom, hogy figyeljen.

Túlragoztam.

Kétszer is határozottan elfelejtettem elmenni angolra, mert másnap jutott eszembe, hogy "hoppá, szerda volt". Nem, nem vagyok szétcsúszva.

Sokat beszéltük Dórival, hogy igazából a Corvinusnak egy rohadt nagy előnye volt: olyan nyomás alatt csináltuk végig a 3,5 évet, hogy most meg sem kottyannak már az ilyenek. Sőt! Ha nem lennék ennyire leterhelve, konkrétan unatkoznék. Mindennek van előnye :)

Kerestem képet, hogy azért valami a betűkön kívül legyen valami vizuális inzultáció is :P és rá kellett jönnöm, hogy  még nem is mutattam Mandyt! Itthon várt, amikor visszajöttünk Magyarországról :3

 

Ő pedig életem első Golden Hase-ja, amit az egyik évfolyamtársamtól kaptam még húsvét előtt. Ő már sajnos nem él, de finom volt :3 Mandyt még őrzöm <3