Csak-azért-is: Genf

Az egész onnan indult, hogy két éve kaptam egy ígéretet, miszerint megmutatják nekem Genfet. A jelenlegi állás pedig már az volt, hogy amikor előkerült a téma, válasz nem érkezett rá, így berágtam, vettem egy napijegyet és múlt kedden irány Genf. Egyedül.

Egy órával később indultam, mint terveztem, mert itt szakadt az eső, de hát az ország másik végébe megyek ... Kevéssel 10 óra után meg is érkeztem Genfbe, ahol teljesen véletlenül elkeveredtem egy turinformhoz, így lett térképem és néhány plusz ötlet, hogy mit szeretnék megnézni. Gyorsan kitaláltam, merre induljak, hogy ésszerű legyen az útiterv, ne menjek plusz köröket, így is le fogom járni a lábam. Tehát irány az Angol kert, avagy a Jardin d'Anglais. Útközben a hídról még fotóztam a szökőkutat (Jet d'Eau), amiről ugyan már van 2 éves fényképem is, de csináljunk most is :) Egyébként a vizet 140 méter magasra nyomják fel. Szép, de itt minden vízparti településen van szökőkút és szerintem a horgeni szebb :D

Maga az angolkert csalódást okozott ... egyrészt rájöttem, hogy én itt 2 éve már jártam, csak valahogy a virágórát sikerült elkerülnöm, másrészt, épp el volt kordonolva az egész, semmit nem lehetett normálisan lefényképezni, az óránál pedig folyamatosan fényképezkedtek, így olyan képet épp nem sikerült lőni, amin senki sincs.

A virágóra az angolkert bejáratánál egy tök ismeretlen, ki tudja,
milyen nemzetiségű sráccal

Nagyon tetszett ez a kis pavilon a sok kordon
ellenére is. De kb ennyire lehetetlen volt
normális képeket csinálni.

Innen belevetettem magam az óvárosba, ami tényleg nagyon szép, ahogy Európában bárhol itt is templom minden második sarkon. Az első, amivel szembe találkoztam az a Madeline református templom volt. Sajnos zárva találtam, így csak kívülről tudtam lefényképezni, de onnan kimondottan tetszett:)

Belülről sem lehet csúnya a képek alapján (link)

A végén addig keringtem az óvárosban, hogy kiértem belőle és megtaláltam a történelmi múzeumot (ami szintén nem volt nyitva), és a Bastions park, ami tervben volt, de nem gondoltam ilyen "hamar" odamenni. A Bastions volt Genf első botanikus kertje, ahol ma is több különleges fafaj megtekinthető. A kertben ma valamilyen egyetem kapott helyet, egy múzeum, a Genfi könyvtár (vagy valamelyik nagy könyvtár, amit az útikönyv is ajánlgatott, mint látnivalót) és a Reformátorok fala.

A Reformátorok fala, egy szép (!!!) tuja, egy virágzó Koelreuteria,
két valami jól kinéző fa és egy kút.

ő pedig pózolt nekem, csak nem vagyok elég jó fotós *szipp*

Ezek után vissza az óvárosba, mert előbb kitévedtem belőle, mint megnéztem volna a Saint-Pierre katedrálist.

Belülről kép szintén nincs, mert képtelen
voltam minősíthetőt fotózni.

Belülről meglepően sötét, pedig elég nagyok az ablakai, viszont az orgonája szép. Rengeteg múzeum van körülötte, a Reformáció múzeumát, nem tudom, milyen felindulásból meg akartam nézni, de a belépő ára láttán hátat fordítottam és inkább felmentem a katedrális egyik tornyába, hogy teljes panorámát kapjak Genfről. Ez utóbbit nem bántam meg.

A tervek között szerepelt még elugrani Genf külvárosába, Carouge-ba, még a villamossal is szembetalálkoztam, ami oda ment, de úgy gondoltam, a Nemzetek Palotája és a Globe of Science-t keresem meg, utóbbi reggel a turinformos nagy térképen úgysem volt messze és ezek jobban érdekelnek, mint egy újabb város, aranyos épületekkel. Kisétáltam a saját térképem alapján egy eléggé külvárosi részre, de semmi, így visszaindultam, hogy 3 óra magasságában, azért már szerzek ebédet és akkor menjünk a Nemzetek Palotájába.

A tóparton ebédelve rájöttem, hogy mennyire szeretem ezt itt, hogy veszel take away kaját és bárhova kiülhetsz vele, tényleg. Senki nem néz rosszallóan, ha az utcán eszel. Ettől mi még otthon elég messze vagyunk ... na, de vissza a sztorihoz. Ebéd után irány a Nemzetek Palotája.

Itt is kb semmi sem történt úgy, ahogy azt kitaláltam. A nemzetek palotája 6-ig látogatható. Kivéve júliusban, amikor 4-ig. És mennyi idő van? 4:15. Fákk. Ennyit erről.

Ezek után jó fél órámba telt, mire legalább a feliratról fényképet tudtam készíteni, mert a sok kicsi koreai fotózkodott és nem volt fél pillanat, amikor ne állt volna valaki a felirat mellett. De megszültem a képet és mivel a Tudománytörténeti múzeumot nem tudtam, hol van (azóta megnéztem és verem a fejem a falba, mert kb 10 percre volt), a Botanikus kert ugyan itt van 5 percre, de már nincs elég időm, mert arra egy egész délután is kevés, így fogtam magam és elindultam vissza. Ha őszinte akarok lenni, arra már lejártam a lábam, egész nap csak enni ültem le és másnap menni kellett dolgozni, így nem is lett volna szerencsés ötlet sokkal tovább maradni, mert több mint 3 óra az út haza ...

A tervem ugyan több ponton borult, például, hogy nem jutottam át Lausanne-ba, de legalább az idő kegyes volt hozzám. Csak egyszer szitált az eső pár percig.

Összességében nagyon jól éreztem magam viszont bánt, hogy nem tudtam megnézni azt a két-három dolgot, ami igazán érdekelt volna és hogy egyedül kellett visszamennem ... igen. Nekem meg lehet mondani bármit, max nem esik jól, de azt rosszul vagy leginkább nem tolerálom, ha NEM válaszolnak.
Legközelebb. Megyek én még vissza Genfbe, csak akkor már nem számolok azzal, hogy lesz idegenvezetőm :) És akkor útba ejtem a Nemzetek Palotáját, a Botkertet (ismét), a Tudománytörténetit, a Globe of Science-t és Carouge-t (akkor is ha utóbbi kicsit öngyilkos megmozdulás :D) Egyébként is ez egy egész napos program. Ismét :D

Visszaszámlálás indul, tehát igyunk!

Avagy mikor telt el 5,5 hónap?! Már nem vagyok itt 2-t. Valahol nagyon sajnálom, valahol pedig nem. Hiányoznak az otthoniak, viszont, ha így le lehetne fagyasztani a dolgokat, akkor maradnék, imádom ezt a két lököttet. De szeptemberben/után hárman három felé megyünk, az Erasmusos banda is szépen lassan hazaszállingózik, ergo semmi sem marad a régi, úgy maradni pedig szörnyű. 2 éve végignéztem, hogy mindenki hazamegy és én maradok utolsó előttinek.

Na, de kevésbé filozofikus vizeken evezve: címszvakban az elmúlt 1,5 hetet egy szóval tudnám leírni: saufen, avagy vedelés. 11-én Adriannal hallgattunk meg egy Tibeti gyógyászatról szóló előadást, aztán meg ökörködtünk, amíg a tibeti fickónak megmutatták a kertet, mi legeltük, ami szembejött és megbeszéltük, hogy délután sütünk. Egyébként is terveztem, de ötletem nem volt. Legyen brownie. Tuti azt hiszik, én csak csokis sütit tudok sütni ...

Adj a nagyra nőtt gyerek kezébe egy oroszlánszáj (löiä-müli) virágot ...

Nekem még volt egy irányított szabadidős ebédem, aztán irány haza. A többiek terveztek grillezést, de elég szar idő volt, gondoltam, elmarad. Szépen komótosan sütögettünk, pihentünk, stb, amikor jött az értesítés, hogy megtartják. Oké, de nincs kedvem egyedül hazajönni. Igen, elmenni van, ott lenni van, egyedül hazajönni, nincs. Az este egyedül mászunk haza enyhén illumináltan dolog sosem tesz jót, ezért elhívtam Adriant is. Naná, de nincs mit vigyünk ... jó, de főzött. Oké, akkor csak sört veszünk odafele és kész. Vacsi után bicajra fel és irány Wädi. Ezért sajnálom, hogy elég szar idő van a nyáron, mert nagyon jó volt az az éjszaka. Tök sok új és érdekes embert ismertem meg. Aztán amikor leszakadt az ég, az egyik srácnál kötöttünk ki és ittunk tovább. Én full vizesen, mert ugye a bicajon, amivel mentem nem volt sárhányó (minek az) és egyébként is úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Valamikor 4 magasságában elindultunk haza, de Adriant nagyon kellett győzködnöm az elején, hogy de én igenis haza akarok tekerni, nem felrakni a bicajokat a vonatra. Igaz, csak neki volt lámpája ... de úgy az érdekes :D Sok emlékezetes pillanata volt az éjszakának, de ami revansot követel az az, amikor közölte - fogalmam sincs minek a kapcsán -, hogy neki "van egy babysittelendő Erasmusosa". És igen, itt vált teljesen bizonyossá, hogy múltkor leellenőrzött, egyben vagyok/unk-e...
Alkoholizálás után valahogy sosem tudok aludni, a pulzusom az egekben és kb 2 óra után úgy ébredek, hogy "juhé, reggel van!" a szokásos, "ne már, megint reggel?!"-lel ellentétben. Szóval erősen próbálkoztam az alvással 5-től, de dél körül feladtam, amikor már a srácok is mozgolódtak. A csík szemem láttán Kilian megkérdezte, mit ittam az éjszaka, amire a másik jómadár csak annyit válaszolt helyettem, hogy "mindent, ami volt" xD Jót szórakoztak rajtam, én meg hagytam, mert szinte semmit nem aludtam 7 óra alatt, de legalább kaptam Kater Essen-t ... amire nem tudom, hogy van-e magyar kifejezésünk. Gyakorlatilag másnaposságra való kaja. Azért közöltem, hogy nincs bajom, csak nem aludtam.

Erre kontra hétfőn Angela szülinapja. Gondoltam nagy naivan, hogy időben itthon vagyok. Aha, lekéstem az utolsó vonatot és hétfőn (mint már jól megtanultam), nincs éjszakai. Következő 3/4-ed 4-kor. Oké, akkor fél kettőig beszélgettünk, aztán Angelanál aludtam kb 1-1,5 órát, irány a vonatra, haza, aztán zuhany, itt is megpróbálni kb ennyit, aztán labor ... Nem voltam mosott szar. Ki? Én? És rákontráztam, mert ki az a hülye, aki gondolkodás nélkül igent mond egy saját költséges zürichi kiruccanásra munkaügyben, amikor már 2 órán belül otthon lehetne és aludhatna? Na ki? Talált. Így a fél 2-kor otthon vagyok és alszom tervet felváltotta a 3-ra menjünk a botkertbe növényekért...
De jó volt visszamenni oda :3 és nagyon aranyos volt mindenki. Beszélgettünk, erre az egyik bácsi megint megkérdezte, hogy Németországból jöttem-e ... én meg közöltem, hogy nem. Erre csak nagy meglepődötten visszakérdezett, hogy 'és beszél németül?'. Nem, egész eddig nem németül beszéltem vele...

Botkert. Mert én így érzem otthon magam: a zöldben, és nem egy
betondzsungelben. És ez egy kimondottan szép hely.

A hét további része azzal telt, hogy sztrájkoltam. Kicsit felcseszte az agyam a konzulensem. Nem az a baj, ha dolgozni kell, de hogy 2 hónap alatt ennyit lehetetlenség megcsinálni és fele tök értelmetlen. Nemcsak szerintem, de még ez sem lenne baj. Viszont hogy a megbeszélt időpontra sokszor 2-3-4 órás késéssel jön ... én meg malmozom, mert nem, nem lenne jobb dolgom. Így az utóbbi időben úgy vagyok vele, hogy megcsinálok, amit tudok, maaaajd megyek, aztán csá.

Pénteken pedig spanyol vacsi Angelanál. Na ott megint összeittunk mindent, de a gyomromnak a bor nem tetszett és mielőtt túl sokat kellett volna magyarázkodni, miért nem iszom tovább, eljöttem haza az utolsó éjszakai vonattal...már itthon tudatosult, hogy egy órával később már nappali vonattal jöhettem volna. Sebaj, így is valamikor 5 magasságában kerültem ágyba ... aztán szombaton másnapos strandolás és este grill ... na innen már viszonylag korán, az utolsó vonattal hazajöttem, mert kellett az alvás ... öreg vagyok én már ennyi éjszakázáshoz, sok kedvem úgysem volt újra Nachtzuschlag-ot fizetni.

"Két labda van a pályán, de ez jelenleg nem zavaró" ...

És akkor az összezavarás kedvéért jöjjön a hétfő után a vasárnap :D

Előre leszögezem, rohadt szarul érzem magam (magunkat Hédivel), mert a nap folyamán mindent a srácok álltak és semmit nem engedtek kifizetni. Ez még otthon is kellemetlen, itt meg főleg, szóval nyitnék egy olyan kérdéssel, hogy szerintetek, mit lehet adni búcsúajándéknak nekik? Egyébként is rengeteget segítettek, és ez már csak a színes cukor volt a habon ... a torta már nem is látszik. Tehát megnyitnám az ötletbazárt. Kommentben ott lent, fészbukon, twitteren, mail-ben, kinek hol tetszik :)

De ugorjunk vissza ... hajnali 2 után ismét sikerült nem egészen 6 órát aludni. Mint kiderült Adriannak még annyit sem, mert már világos volt, amikor hazaért...hosszú nap elé nézünk. Na de irány Luzern. A városnézés. Mondom városnézés! Avagy mi arra készültünk. Szandál, short, válltáska. Hédinek meg valami papírtalpú vászoncipő, de a többi hasonló. Hamar kiderült, ez nem lesz ennyire egyszerű ... Mindegy, először szerezzünk kaját, aztán hajójegyet (jó, a kaját mi álltuk), aztán a hajó indulásáig napozzunk és együnk. 2 gipfelit (valami croassant féle) megettünk, meg pár kocka csokit, de azokat a fejeket látni kellett volna, amikor beleharaptam Hédi gipfelijébe, majd ő az enyémbe és ezek után betolt egy kocka csokit a számba. Adrian otthon már látta, hogy tudok nagyon hülye is lenni, a másik két jómadár még nem ... a nap folyamán rendesen megleptem/tük őket. (ja igen .. +1 jómadár, aki ugyan nem velünk lakik, de elég sokat látom: Samuel. Szintén imádom a srácot, teljesennemnormálisegyiksem <3)

Elindultunk a hajóval és ezek a nagyon idióták kitalálták, hogy márpedig ők első osztályon akarnak utazni, szóval kiegészítő jegy és irány fel. És ha ez nem lett volna elég, álljunk neki borozni. Persze saját bort. Otthon ezért simán lezavartak volna a hajóról, hogy elő a kis üveget, a pici műanyag poharakat és igyunk. Készült jó néhány szép kép a Pilatusról, amíg Luzernből Stansstadt-ba értünk.

Képek a hajóról :)

A hajóúton azért kicsit csalódottak voltunk, hogy mentünk Luzernt nézni és igazából nagyon nem a várost fogjuk látni, de utólag kiderült, hogy sokkal jobban jártunk. Az első csalódottságot félretéve, jogos. Luzernbe otthonról is bármikor visszamehetünk, de ahova a srácok vittek, valószínűleg, sosem mennék egyedül. Sokkal jobban jártunk :)

Na, de amíg várjuk a buszt, pancsoljunk egyet. A tó vize jóval hűvösebb, mint a Zürisee-é, de gyönyörű és már elmondhatjuk, hogy ott is strandoltunk :D De irány és tévedjünk el Adrian módjára gps-szel. Én jól szórakozom ilyenkor rajtuk, bár én meg erdőben nem tudok tájékozódni, ami nekik megy ... a lényeg, hogy elértük a buszt és irány fel Bürgenstock fölé ... ahonnan jött a jó rész ... irány felfelé.

Ezért a kilátásért azért megérte :D Bal alul pedig talán látszik,
milyen magasan voltunk (félúton)...itt szórakoztunk a cseresznyemagokkal

Hát az én szandálomat nem erre találták ki, bár megoldottam, tavaly nyáron is felmentem az Írott kőhöz strandpapucsban ^^ Hédi közben akupunktúrás kezelést kapott a kavicsoktól, majd egyszercsak jött Adrian és Samuel az igen jó ötletével, mintpedig a cseresznyemag-köpő versennyel. Ha már nyújtották felénk is a cseresznyét, két magyar csaj nem mond nemet. Szépen nézhettünk ki, bár mi inkább próbáltunk versenyben maradni röhögés közben...mert ugye a srácok véresen komolyan vették a versenyt xD De szerencsésen felértünk a Hammetschwand Liftig.

Egyszerűen imádom őket <3

A lift cirka 152,8 méter magasságával Európa legmagasabb szabadtéri liftje és ezt a távot kevesebb, mint egy perc alatt teszi meg. Amit még érdekes tudni a liftről, hogy 1879 óta üzemel és szállít kirándulókat 1132 méter magasból 1285-be. A kilátás innen is gyönyörű, de Svájc nekem akkor is a szívem csücske marad. Hédi szerelme az Alpok, és én sem mondhatok erről mást. A szívem egyik fele itt marad, amikor hazamegyek. Ha már pasikon nem veszünk össze, az Alpok jó vitatéma lesz :D Egy jó kis panache-sal leöblítettük az út porát, fotózkodtunk és uccu vissza, nézzük meg Luzernt is (nemcsak távolról...a tó túloldaláról)

A csoportkép, ahol megint csak én vagyok vállalhatatlan

Lefelé az erdőn keresztül vicces volt, nézni a 3 nagyra nőtt kisgyereket ... és ők akarnak "anyáskodni" felettem ... :D
A buszon és Luzernig a vonaton rendesen elálmosodtunk és meg kellett állapítanunk, hogy mi aznap addig nem sok mindent ettünk. A srácok folyamatosan ettek valamit, de mi Hédivel csak cipeltük a kenyeret és a többit. Meleg volt, kellett a francnak a kaja ...
Végignéztük Luzern látnivalóit és igazából ott jöttünk rá, hogy ezért vittek el minket kirándulni, mert kb 3-4 dolgot néztünk meg, mert sokkal több látnivalója nincs a városnak.

Svájc továbbra is kicsi és ez még mindig nem tudatosult bennem. Persze, el lehet sétálgatni, de a városok kb ugyanabban a stílusban épültek, az utcák szépek ... de ennyi. Visszafelé a vasútra ismét érdekesen néztek, miközben töltöttem az üvegemet vízzel egy kútból, elkezdtük egymást locsolni vízzel ... mintha ők nem ugyanazt csinálták volna fél perccel előttünk. Mindegy is, egy azonban biztos: rendesen megleptem Kiliant és Samuelt xD
Ha már egész nap cipeltem ... (vagyis a felében, a másikban Samuellel cipeltettem) a 2 !!!! decis Hubertust, még búcsúzásként gondoltam megisszuk. Hédi 5 felé szétöntötte ... a felét sem!, de már ott hisztiztek, hogy milyen sok és erős -.- Mindegy, megitták. A reakciók viszont viccesek voltak. Főleg, hogy azon hazáig szórakoztunk, hogy otthon egy vasúton előszedni a kis decis poharakat és felesezni ... maradjunk annyiban, hogy mindenki tudja, otthon ez nagyon nem oké ... ezek után mind a 3-an elmondták legalább 2x, hogy melyik vágányról megy a vonatunk és mikor. És megkérdezték, hogy hazatalálunk-e ... nem. Sosem jártam még Svájcban. Ahol minden ki van írva. Ahol pontosak a vonatok. Ahol beszélek 2 olyan nyelvet is, amit bárki megért xD
Szereztünk képeslapokat és kiültünk vacsorázni, ha már egész nap cipeltük a kaját, legalább Horgenbe ne hozzuk haza, aztán nyomás a vonatra.
Itthon még a Villa Seerose-nál lábat lógattunk a tóba és hazaindultunk. Eredeti terv szerint még vissza akartunk menni úszni, de hazaérve nem volt energiánk hozzá, így kidőltünk és beszélgettünk egy darabig fetrengve, később pedig az erkélyen. Hülye ötleteknek nem voltunk híján, de azt hiszem jobban döntöttünk hogy semmi hülyeséget nem csináltam/tunk és viszonylag korán eltettük magunkat másnapra ... alakulhatott volna nagyon furán is az este xD

ui: Hédi bejegyzése

Rúgjuk fel a terveket! Beköszöntött a monszun

És a várva várt élménybeszámoló Hédi látogatásáról. Pénteken délelőtt még befutottam a laborba, összedobni a modellező programmal a kockámat, ami ugyan nem lett olyan szép, mint vártam, de legalább már el lehet vele indulni, aztán haza, a magyar boltba, ahol szívem szerint felvásároltam volna mindent, nemcsak a meggyet, a túró rudikat és a Hubertust hoztam volna el :D De lehet, hogy a libazsírral, töpörtyűvel és egyéb finomságokkal kiakasztottam volna a srácokat ^^

Az eredeti terv az volt, hogy elütöm az időt Zürichben, azt a röpke 4 órát, amíg Hédi busza beér (úgy hogy már semmi sincs nyitva), de az elmúlt hetes nem alvások éreztették a hatást, hazaugrottam pihenni, aztán vissza Zürichbe majd Hédivel újra haza. A vihar előtt még pont hazatekertünk és megállapítottuk, hogy be kellene hozni a matracot az erkélyről, hogy ne ázzon szét. Ez egy 2x2 méteres matraccal kettőnknek legalább 20 percébe telt, mert közben hülyére röhögtük magunkat, de sajnos Adriannak nem volt bekamerázva a szobája, hogy legyen róla felvételünk (igen, utólag megkérdeztem tőle ^^). Aztán nézzünk meccset, mert ugye, a svájciak ugyan kiestek, de a német-franciát MEG.KELL.NÉZNI. Amíg azt vadásztuk, néztük, hogy Brazília és Kolumbia hogy rugdossa egymást a labda helyett. A német-francián pedig jót szórakoztunk Gundin és megbeszéltünk, hogy egy élmény az ő közvetítésével meccset nézni. A hétvége jelmondata  lett az ő szájából elhangzott mondat: "Két labda van a pályán, de ez jelenleg nem zavaró".

Szombat:

A reggel nagyon korán jött, de komótosan elkészültünk, és nekivágtunk Horgennek, aztán irány Wädenswil. Útközben betértünk az aui kastélyba, ahol egy elég érdekes kiállítást nézhettünk meg.

Trollkodik a két nagyra nőtt gyerek.
A másik értelmes (mosógépes szelfi) szokás szerint facebookon.

Valami spinét is találtunk a kastélykertben, akiről
megállapítottuk, hogy nagyon hasonlít Abigélre.

Körbejártunk, és a két kertész naná, hogy megint szőlőt talált ^^ Wädenswilig már nem jutottunk el, mert az egyik Erasmusos srác búcsúbulit tartott és még vásárolnunk kellett előtte, stb, így hazatekertünk, hogy majd visszamegyünk és a buli előtt megmutatom a sulit. Ez eddig működött, viszont mivel a bicajom elég lapos volt, és az egyik jómadaram azt mondta annó, hogy itt a ház előtti benzinkúton pumpálta fel, megpróbáltuk. Az eredmény az lett, hogy mivel nem autógumi szelep van rajta, kevesebb levegő volt a végén benne, mint előtte. Így esélytelen volt elmenni bicajjal, maradt a vonat. Megmutattam a két campust, egy kicsit a várost, aztán irány a találkozó helyre kb 3 órás késéssel ... senki nem vette fel a telefont, így megbeszéltük, hogy hazamegyünk, úgyis hullák vagyunk, nem kell nekünk alkohol és éjszakázás. Irány gyalog a frissen beszerzett partylámpánkkal :D 8,5 km 1,5 óra alatt, mert a két hülye, minden szembejövő játszótéren megállt és trollkodott. Csúszdáztunk, libikókáztunk, faházakban mászkáltunk ...

Már mielőtt elindultunk kitaláltuk, hogy hazafele fürdünk egyet, hazajöttünk, átöltöztünk és éjfélkor elmentünk úszni, mert miért ne. Meleg van :D Útközben Adrian is hívott, amit azóta nem tudok hova tenni, hogy az mi volt o.O Kicsit olyan érzésem volt, hogy leellenőrizte, egyben vagyunk-e ... Ha nem velük megyek bulizni, elveszem?! Mindegy. Cukik <3

Úszás után pedig hajnali 2-ig traccsparti az erkélyen :D

Vasárnap:

Na ez, az, ami külön bejegyzést érdemel, úgyhogy most átugrom és a hamarosan visszatérünk rá :D

Hétfő:

Hiába aludtunk többet, mint eddig bármikor, a reggel sokkal nehezebben indult. Fetrengtünk az ágyban, és hálát adtunk az égnek, hogy tegnap este nem felejtettünk semmit/senkit ott, ahol nem kellett volna.

Na, de uccu, szedjük a nyakunkba Zürichet. ETH, Zürichi egyetem, aztán hajókázás a hattyúkkal egy szinten, opera, Grossmünster, Lindenhof, kerestük a római vízelvezetőt is, de oda nem találtam vissza. Aztán Sprüngli, ahol nagy kísértés volt, hogy felvásároljuk a fél boltot, ittunk egy panache-t a Jules Verne panoráma bárban, aztán nyakunkba vettük a régi városrészt és Hédinek hála 2 felsővel és egy kardigánnal vagyok gazdagabb :D

Az Urániánál sajnos elkerültük egymást ... erről a moziról
lemaradtunk
De a fontos információt senki se felejtse!:
"Nincs cápa a Limmat-ban!!!"

Úgy gondolom, én eleget írtam már Zürichről, Hédi bejegyzése biztos érdekesebb :) (linkek: Horgen és Wädi, Zürich).
A búcsú hosszúra sikeredett, mert benéztük a busz indulását így bőven maradt időnk, gondoltuk kiülünk a Sihl partjára fagyizni. Ez nagyon gyorsan elvetettük, amikor leszakadt az ég, így kénytelenek voltunk a buszmegállóban csövezni és az egyik buszsofőrrel beszélgetni, aki villogtatta a magyar tudását. Vicces volt. Sajnos túl hamar telt el ez a 3 nap, de remélem Hédi is ugyanígy élvezte a szabit, mint én, és talán nem akasztottuk ki a jómadaraimat a kelleténél jobban :3

Kongresszus és egy berni kiruccanás

A hosszú hétvége után ezerrel tanultam a szerdai vizsgára, ami végül elmaradt, hosszú sztori ... utána pedig labor, mert el kell készülni a kongresszusra a kísérletekkel. Így a szombatot is a laborban töltöttem, illetve a hétfőt, keddet reggel 9-től 8-ig. Szerdán örültem neki, hogy alhatok, végre. Délután pedig uccu üzemlátogatásra Roggwil-be a Bioforce AG-hez.

Jobbra fent Alfred Vogel bácsi, alul meg egy szabadon látogatható
bemutatókert és a közepén egy Echinacea épület :3

Kevés üzemlátogatást élveztem úgy, mint ezt, annak ellenére, hogy németül volt, nem az anyanyelvemen. Alfred Vogel bácsi könyvét a mai napig sajnálom és fáj a szívem, hogy ott kellett hagynom, de egyszerűen nem tudom hogy fogok hazacuccolni, és akkor még szerezzek be mellé egy fél-téglát?! Másrészt pedig nem akartam 50 frankot ott hagyni T_T
Na de irány haza. Amíg vártam a buszra, nézzünk körül St. Gallenben, vagy legalábbis a vasút környékén. Egy üzletben hatalmas "sale" feliratok, gondoltam adok neki egy esélyt, hátha találok magamnak pólót. Találtam. Akciósan 50-60-70 frankért. Legalább tudom, hogy lehet kapni olyat is, ami tetszik, de hogy én ennyit nem fizetek érte ...
Hazafelé a vonaton tudatosult, hogy egész nap első osztályon utazhattam volna, de ez már csak akkor tűnt fel, amikor kényelembe helyeztem magam, így maradt a másod osztály.
Még odaúton kinéztem magamnak Rapperswilt, hogy hazafele leszállok és körbekeringek egyet a városban, úgyis emlegették a jómadaraim, hogy van néhány szép kert arrafelé. Ám legyen. Sajnos a tervem félúton meghiúsult, ugyanis olyan fekete viharfelhők jöttek, hogy nagyjából 20 percet tudtam volna a városban tölteni, utána pedig várhattam volna a következő vonatra a zuhogó esőben. Sok értelme nem volt, így fájó szívvel hazajöttem. Szerencsére, ugyanis miután betettem a lábam a lakásba, hamarosan le is szakadt az ég.

És innentől vette kezdetét a kihívás. A hét további részét az alábbi mottóval tudnám illetni:

Nem egészen 5 óra alvás után indulás Winterthurba, mert meló van. A délelőtt elég gyorsan elment, volt mit tenni, utána pedig Simonával körbejártuk a pultokat, ahol az 100 franknyi cuccot nem kaptam, akkor semennyit o.O Ebéd után viszont nehezebb volt a helyzet, mindkettőnkön ütött a fáradtság és épp munka sem volt, így pssszt! de elmentünk Simona kocsijába aludni egy órát, ami akkor és ott életmentő volt. Közben azon szórakoztunk, hogy a két mintadolgozó a konferencia ideje alatt egy kórház parkolójában alszik a kocsiban. A legrosszabb tényleg az, hogy reggel korán és este, mikor már mindennek vége volt, akkor volt munkánk, közben semmi. Nem lett volna baj, ha lett volna folyamatosan mit csinálni -.- Viszont a végén, amikor le kellett vezényelni a kipakolást, elkezdeni felpakolni másnapra a posztereket, már élveztem a dolgot. Aztán este irányított szabadidőként vacsora. 5 fogás, közben műsor. Nagy naivan azt hittem legkésőbb 11-re itthon vagyok. Meg ahogy azt Móricka ... a 3/4-ed 11-es vonatot rohanva értem el, így fél 12 után beestem, még összepakolni, zuhany, stb, bőven éjfél után kerültem ágyba és természetesen másnap ismét menni kellett ...

A másnap sem volt kevésbé álmosító nap, főleg, hogy poszter kiállítás volt, ahol épp túl sok mindent nem lehetett tenni nap közben. Reggel a maradékot felrakni, este leszedni. Közben pedig az előadásokon ültünk. Az egyik szünet alkalmával Samuel elkapott, miközben kerestem a többieket, mert hogy egy poszternél egy fickó kérdezett valamit és mondta neki, hogy azt a kísérletet épp én csináltam, tőlem kérdezzen. Nekem akkor tűnt fel, hogy ott a poszteren a nevem o.o Pedig szerintem még én is raktam ki. Meglepődtem, mondhatom :D

A TLC-k egy része az én munkám :3

Örültem hogy végre "időben" hazaérek, ami nagyjából 6-7 között volt, amikor is Adrian azzal fogadott, hogy a többiek Luzernben nézik a francia-svájc meccset, nincs-e kedvem menni. Nagy dilemma, mert másnap is kelni kell, megyek Simonával Bernbe ... de úgy döntöttem, egyszer élünk, menjünk. Addigra már 4 kávé volt bennem, de indulás előtt megittam az 5.-et is. Aztán nyomás. A thalwili állomáson még időcsapdába is kerültünk, mert a kijelző egyik felén óra 13-at, a másikon 14-et írt ki. Ezen a két hülyegyerek jót szórakozott :D
A vonatúton egy Szöszi hasonmás ült velem szemben ... nekem meg minden bajom volt, hogy ezt senkivel nem tudom megosztani ^^ Útközben azért rájöttünk, hogy a meccs elejéről lemaradtunk, de üsse kavics, a két "focirajongó" még a helyi buszon ül, amikor már a sofőr bácsi ezerrel hallgatja az eseményeket xD
Csúnyán kikaptunk, de szeretek srácokkal focit nézni. Vicces.
Este beszélgettünk még egy kicsit, aztán fél 1-kor irány haza. Nem bántam, hogy nem egyedül kellett jönnöm, mert Adrian jött vissza. Így legalább volt, aki ébren tartott :) Naná, hogy amikor 2-re hazaértünk, már bőven átestem a holtponton, nem voltam álmos. Vagyis azt hittem. Amikor a fáradtság részegségi tüneteket produkál és még annyira sem gondolom át, hogy mit mondok ki hangosan és mit nem ... sikerült közölnöm vele, hogy a másik jómadaram cuki részegen, mert folyamatosan vigyorog és be sem áll a szája :3 Attól tartok, ez visszajutott a fülébe, mert legközelebb, amikor találkoztunk, nem egészen úgy viselkedett, ahogy szokott ^^"
A lényeg, hogy az éjszakai beszélgetésünk után fél 3 után nagyon korán lett 7 óra. De mosás (igen, ez itt időzített tevékenység, egy hónapra előre ki kell találnod, mikor akarsz mosni, utána meg szívás van, ha sikerült rászervezned valamit) és irány Olten, ahonnan pedig Bern. Ezt valahol sajnálom. Sok pénz volt és igazából voltam annyira fáradt, hogy kommunikálni nem igazán ment, főleg, hogy két német is jött és a németem egyébként is siralmas, főleg ha teljesen kimerült vagyok. Kicsit ötödik keréknek éreztem magam, emellett a Bärengraben volt az egyetlen dolog, amit eddig még nem láttam Bernben, ami egy naaagy park a folyóparton, ahova bezártak néhány macit.

Bärengraben Bernben.

Aztán haza és alvás a tikokkal...vagy épp téli álmot, de persze az egész hetes nem alvás után már kidobott az ágy hajnalban -.-

Összességében rájöttem, hogy vannak fura városok. Luzernbe mindig csak hullán megyek, ha Bernben vagyok, valami kavar mindig van a vonatjegyemmel és sokat bukhatnék rajta (eddig szerencsére mindig sikerült megoldani) ... lassan kezdek hozzászokni ^^

Városnézésnek álcázott shopping

Kísérjük el Angela-t Winterthurba az angol nyelvvizsgájára. Mert jobb dolgom úgysincs a hosszú hétvégére.

Uccu neki. Nagyon korán lett reggel, de nagy nehezen összeszedtem magam és irány a vonat. Kávéval felszerelkezve nekivágtunk az útnak. A vonaton szerintem kiakasztottuk a szemben ülő idős párt a GMO-ról folytatott eszmecserénkkel, de who cares? :D

Amíg Angela nyelvvizsgázott, addig én elütöttem azt a 3/4-ed órát a szomszédos parkban olvasással és barátkozással. Egy olyan édes mini barátom lett :3 Épp csak megtanulhatott járni, de jött, kaptam egy marék kavicsot és mindig ott sertepertélt körülöttem <3

Abban a parkban napoztam, amíg várakoztam. A vörös levelű
bodza pedig csak mert szép volt :3
Azért a szabadságszobor befigyelt egy erkélyen ^^

Vizsga után pedig irány a város és shoppingoljunk. Csak boltból be, boltból ki, de se felső, se új nadrág, teljesen csalódott voltam. A régi városrészt egész rendesen felfedeztük, már amennyire az éppen akkor tartott valamiféle afriaki fesztivál engedte. De megtaláltunk néhány nevezetességet is és fő látványosságként tevéket :D

Szokás szerint: templom.

Szegények ott a térkövön egész nap ...

Eléggé lejártuk a lábunkat és mellé borzasztó meleg is volt, így keressünk ebédelő helyet. Hát legyen valami lehetőleg ne extra drága, de finom, így kikötöttünk a Tibits-ben. Épp olcsónak nem mondható, de megérte, mert nagyon finom a kajájuk is.

Csak mindenből egy kicsit és az elmaradhatatlan panache :3

Aztán irány, nézzünk fagyi, vagy bármi hideg után. Találtunk is egy kis mindenes boltot, ahol annyira cuki volt az eladó srác, valahogy atisra emlékeztetett, ő szokott így vigyorogni :3 De azóta sem tudom hova tenni, hogy amikor Angela megkérdezte az érezhetően gyenge németével, hogy mennyibe fáj a fagyi, akkor miért svájciul válaszolt o.O Mindegy, én értettem ... utána órákig el voltam azzal foglalva, mennyit tanultam a srácok mellett ... egész sok mindent megértek. Bizonyos témákban ofkorsz.

A fagyit a közeli parkban ettük meg és tudom, hogy nem új, de továbbra is nagyon nagy ez a felirat a fagyis dobozon:

Megbeszéltük, hogy jó lenne megnézni a rózsakertet, majd megkérdezünk valakit. Ez elmaradt, mert inkább nekivágtunk csak úgy a városnak. A nap során milliószor hallottam, hogy "I follow you", mert Angela az, aki térképpel is képes eltévedni, így én voltam a biztos pont, aki térkép nélkül fedez fel. Szóval útirány: felfelé! Egyrészt mozogjunk (igen, tudom, halottnak a csók), másrészt pedig mert felülről mindig tök szép a kilátás a városokra. És mert találtam egy szimpatikus lépcsőt.

És a kertész szimat hova vezetett? Természetesen a rózsakertbe! Tele különböző fajtákkal, illatosakkal, nagy virágúakkal, pont megfelelő ráhangolódás volt a növénynemesítés vizsgámra, láthattam a fajtákat testközelből.

A napóra nagy kedvencem volt :) Kár, hogy a nyári időszámítás
miatt egy órát késik.

Miután kigyönyörködtük magunkat, vissza a vasútra, aztán haza.

A hosszú hétvége további része azzal telt, hogy kora délután kiköltöztem a tópartra tanulás közben napozni több-kevesebb sikerrel. Előbbivel haladtam, utóbbi pedig csak a szokásos: visszaverem a napsugarakat xD Maradok arisztokratikusan fehér :D

bíííp-bíííp-bíííp

Csak hogy mindenkit megnyugtassak, aki az elmúlt 3 hétben nem kapott életjelt: ÉLEK.

Sűrű 3 héten vagyok túl. A részletes beszámolók remélhetőleg hamarosan érkeznek (amint lesz kedvem/időm/energiám) képeket szerkeszteni a már majdnem teljesen kész bejegyzésekhez), addig viszont néhány aktuális dolog, amit mindenképpen ide szeretnék dokumentálni, bár ezt inkább magamnak.

Tehát, a már említett doktori képzésre beadtam a jelentkezést, az a része végleges, vissza út nincs. Viszont továbbra sem tudom, mi lenne a legmegfelelőbb. Otthon maradni, visszajönni, máshova menni, dolgozni, doktorálni ... ezeknek melyik kombinációja lenne a legjobb. Az érveim megvannak, mindegyik mellett, viszont akivel szeretném megbeszélni, épp el van tűnve (szép magyarosan) ... vagy épp én?! Részletkérdés.

És hogy mégis hogy jön ide mindez? Úgy, hogy ma ment haza Hédi és kicsit mellbe vágott,  mennyire is tud hiányozni egy "fizikailag magyar" (a kifejezés értelmezését lásd soook bejegyzéssel előbb) és hogy ez a gondolat nem is rossz ötlet:

Ez leszámítva a labor vitte el minden időmet és a svájci meccsek :D Avagy nekiálltam focit nézni (jobban mondva, sokszor inkább csak hallgatni), akár egyedül is, mert HAJRÁ SVÁJC!!! Sajna ez nem tartott sokáig, de már van I love SWITZERLAND pólóm, mert az kellett :3

Tehát a kitérő után, igyekszem pótolni mindent és megírni a hétvégét is, amint tudom :) Addig is: Két labda van a pályán, de ez jelenleg nem zavaró! :D