Avagy mikor telt el 5,5 hónap?! Már nem vagyok itt 2-t. Valahol nagyon sajnálom, valahol pedig nem. Hiányoznak az otthoniak, viszont, ha így le lehetne fagyasztani a dolgokat, akkor maradnék, imádom ezt a két lököttet. De szeptemberben/után hárman három felé megyünk, az Erasmusos banda is szépen lassan hazaszállingózik, ergo semmi sem marad a régi, úgy maradni pedig szörnyű. 2 éve végignéztem, hogy mindenki hazamegy és én maradok utolsó előttinek.
Na, de kevésbé filozofikus vizeken evezve: címszvakban az elmúlt 1,5 hetet egy szóval tudnám leírni: saufen, avagy vedelés. 11-én Adriannal hallgattunk meg egy Tibeti gyógyászatról szóló előadást, aztán meg ökörködtünk, amíg a tibeti fickónak megmutatták a kertet, mi legeltük, ami szembejött és megbeszéltük, hogy délután sütünk. Egyébként is terveztem, de ötletem nem volt. Legyen brownie. Tuti azt hiszik, én csak csokis sütit tudok sütni ...
Nekem még volt egy irányított szabadidős ebédem, aztán irány haza. A többiek terveztek grillezést, de elég szar idő volt, gondoltam, elmarad. Szépen komótosan sütögettünk, pihentünk, stb, amikor jött az értesítés, hogy megtartják. Oké, de nincs kedvem egyedül hazajönni. Igen, elmenni van, ott lenni van, egyedül hazajönni, nincs. Az este egyedül mászunk haza enyhén illumináltan dolog sosem tesz jót, ezért elhívtam Adriant is. Naná, de nincs mit vigyünk ... jó, de főzött. Oké, akkor csak sört veszünk odafele és kész. Vacsi után bicajra fel és irány Wädi. Ezért sajnálom, hogy elég szar idő van a nyáron, mert nagyon jó volt az az éjszaka. Tök sok új és érdekes embert ismertem meg. Aztán amikor leszakadt az ég, az egyik srácnál kötöttünk ki és ittunk tovább. Én full vizesen, mert ugye a bicajon, amivel mentem nem volt sárhányó (minek az) és egyébként is úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Valamikor 4 magasságában elindultunk haza, de Adriant nagyon kellett győzködnöm az elején, hogy de én igenis haza akarok tekerni, nem felrakni a bicajokat a vonatra. Igaz, csak neki volt lámpája ... de úgy az érdekes :D Sok emlékezetes pillanata volt az éjszakának, de ami revansot követel az az, amikor közölte - fogalmam sincs minek a kapcsán -, hogy neki "van egy babysittelendő Erasmusosa". És igen, itt vált teljesen bizonyossá, hogy múltkor leellenőrzött, egyben vagyok/unk-e...
Alkoholizálás után valahogy sosem tudok aludni, a pulzusom az egekben és kb 2 óra után úgy ébredek, hogy "juhé, reggel van!" a szokásos, "ne már, megint reggel?!"-lel ellentétben. Szóval erősen próbálkoztam az alvással 5-től, de dél körül feladtam, amikor már a srácok is mozgolódtak. A csík szemem láttán Kilian megkérdezte, mit ittam az éjszaka, amire a másik jómadár csak annyit válaszolt helyettem, hogy "mindent, ami volt" xD Jót szórakoztak rajtam, én meg hagytam, mert szinte semmit nem aludtam 7 óra alatt, de legalább kaptam Kater Essen-t ... amire nem tudom, hogy van-e magyar kifejezésünk. Gyakorlatilag másnaposságra való kaja. Azért közöltem, hogy nincs bajom, csak nem aludtam.
Erre kontra hétfőn Angela szülinapja. Gondoltam nagy naivan, hogy időben itthon vagyok. Aha, lekéstem az utolsó vonatot és hétfőn (mint már jól megtanultam), nincs éjszakai. Következő 3/4-ed 4-kor. Oké, akkor fél kettőig beszélgettünk, aztán Angelanál aludtam kb 1-1,5 órát, irány a vonatra, haza, aztán zuhany, itt is megpróbálni kb ennyit, aztán labor ... Nem voltam mosott szar. Ki? Én? És rákontráztam, mert ki az a hülye, aki gondolkodás nélkül igent mond egy saját költséges zürichi kiruccanásra munkaügyben, amikor már 2 órán belül otthon lehetne és aludhatna? Na ki? Talált. Így a fél 2-kor otthon vagyok és alszom tervet felváltotta a 3-ra menjünk a botkertbe növényekért...
De jó volt visszamenni oda :3 és nagyon aranyos volt mindenki. Beszélgettünk, erre az egyik bácsi megint megkérdezte, hogy Németországból jöttem-e ... én meg közöltem, hogy nem. Erre csak nagy meglepődötten visszakérdezett, hogy 'és beszél németül?'. Nem, egész eddig nem németül beszéltem vele...
A hét további része azzal telt, hogy sztrájkoltam. Kicsit felcseszte az agyam a konzulensem. Nem az a baj, ha dolgozni kell, de hogy 2 hónap alatt ennyit lehetetlenség megcsinálni és fele tök értelmetlen. Nemcsak szerintem, de még ez sem lenne baj. Viszont hogy a megbeszélt időpontra sokszor 2-3-4 órás késéssel jön ... én meg malmozom, mert nem, nem lenne jobb dolgom. Így az utóbbi időben úgy vagyok vele, hogy megcsinálok, amit tudok, maaaajd megyek, aztán csá.
Pénteken pedig spanyol vacsi Angelanál. Na ott megint összeittunk mindent, de a gyomromnak a bor nem tetszett és mielőtt túl sokat kellett volna magyarázkodni, miért nem iszom tovább, eljöttem haza az utolsó éjszakai vonattal...már itthon tudatosult, hogy egy órával később már nappali vonattal jöhettem volna. Sebaj, így is valamikor 5 magasságában kerültem ágyba ... aztán szombaton másnapos strandolás és este grill ... na innen már viszonylag korán, az utolsó vonattal hazajöttem, mert kellett az alvás ... öreg vagyok én már ennyi éjszakázáshoz, sok kedvem úgysem volt újra Nachtzuschlag-ot fizetni.
Na, de kevésbé filozofikus vizeken evezve: címszvakban az elmúlt 1,5 hetet egy szóval tudnám leírni: saufen, avagy vedelés. 11-én Adriannal hallgattunk meg egy Tibeti gyógyászatról szóló előadást, aztán meg ökörködtünk, amíg a tibeti fickónak megmutatták a kertet, mi legeltük, ami szembejött és megbeszéltük, hogy délután sütünk. Egyébként is terveztem, de ötletem nem volt. Legyen brownie. Tuti azt hiszik, én csak csokis sütit tudok sütni ...
 |
| Adj a nagyra nőtt gyerek kezébe egy oroszlánszáj (löiä-müli) virágot ... |
Alkoholizálás után valahogy sosem tudok aludni, a pulzusom az egekben és kb 2 óra után úgy ébredek, hogy "juhé, reggel van!" a szokásos, "ne már, megint reggel?!"-lel ellentétben. Szóval erősen próbálkoztam az alvással 5-től, de dél körül feladtam, amikor már a srácok is mozgolódtak. A csík szemem láttán Kilian megkérdezte, mit ittam az éjszaka, amire a másik jómadár csak annyit válaszolt helyettem, hogy "mindent, ami volt" xD Jót szórakoztak rajtam, én meg hagytam, mert szinte semmit nem aludtam 7 óra alatt, de legalább kaptam Kater Essen-t ... amire nem tudom, hogy van-e magyar kifejezésünk. Gyakorlatilag másnaposságra való kaja. Azért közöltem, hogy nincs bajom, csak nem aludtam.
Erre kontra hétfőn Angela szülinapja. Gondoltam nagy naivan, hogy időben itthon vagyok. Aha, lekéstem az utolsó vonatot és hétfőn (mint már jól megtanultam), nincs éjszakai. Következő 3/4-ed 4-kor. Oké, akkor fél kettőig beszélgettünk, aztán Angelanál aludtam kb 1-1,5 órát, irány a vonatra, haza, aztán zuhany, itt is megpróbálni kb ennyit, aztán labor ... Nem voltam mosott szar. Ki? Én? És rákontráztam, mert ki az a hülye, aki gondolkodás nélkül igent mond egy saját költséges zürichi kiruccanásra munkaügyben, amikor már 2 órán belül otthon lehetne és aludhatna? Na ki? Talált. Így a fél 2-kor otthon vagyok és alszom tervet felváltotta a 3-ra menjünk a botkertbe növényekért...
De jó volt visszamenni oda :3 és nagyon aranyos volt mindenki. Beszélgettünk, erre az egyik bácsi megint megkérdezte, hogy Németországból jöttem-e ... én meg közöltem, hogy nem. Erre csak nagy meglepődötten visszakérdezett, hogy 'és beszél németül?'. Nem, egész eddig nem németül beszéltem vele...
 |
| Botkert. Mert én így érzem otthon magam: a zöldben, és nem egy betondzsungelben. És ez egy kimondottan szép hely. |
Pénteken pedig spanyol vacsi Angelanál. Na ott megint összeittunk mindent, de a gyomromnak a bor nem tetszett és mielőtt túl sokat kellett volna magyarázkodni, miért nem iszom tovább, eljöttem haza az utolsó éjszakai vonattal...már itthon tudatosult, hogy egy órával később már nappali vonattal jöhettem volna. Sebaj, így is valamikor 5 magasságában kerültem ágyba ... aztán szombaton másnapos strandolás és este grill ... na innen már viszonylag korán, az utolsó vonattal hazajöttem, mert kellett az alvás ... öreg vagyok én már ennyi éjszakázáshoz, sok kedvem úgysem volt újra Nachtzuschlag-ot fizetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése