Freising és a két kertész :D

Túl a 2000 katton ... most jöjjön Freising.
(ami kimaradt az előző bejegyzésből: este Hédi első dolga volt, hogy megkínált csokival ... GM csokival :D Naná, hogy érdekelt! Kimutatható mennyiségben volt benne GM szója (? vagy mogyoró, ez már nem rémlik). És finom volt! Ja és még élünk :P)

A mai napig nem jöttem rá, hogy az alkohol vagy az előző éjszakai nem alvás miatt gondolta úgy a szervezetem/tünk, hogy elég neki/k a 4,5-5 óra. De furcsamód határozottan éberen ébredtem (aki ismer, tudja, hogy nálam a felkelés az nem tartozik az egyszerű műveletek közé). Szépen komótosan összeszedtük magunkat, kitaláltuk a nap mikéntjét és indulás sört venni, hogy legyen egy kis szuvenír a srácoknak. Egy bajom volt: a bőség zavara. Nem vagyok egy sörszakértő, és akkor még ennyi fajta, márka, radler, búza, barna, barna búza, sima ... Bíztam Hédiben és olyat vettem, amit ő ajánlott ^^

Ezek után nagy lelkesen elindultunk feladni a képeslapokat ... hát útközben megállapítottuk, hogy a posta délig van nyitva, nem egyig, mi meg 5 perccel zárás előtt elég messze vagyunk, hagyjuk a francba a postát. Megnéztük a várost, egy naaaaaaagyonbarokkkk templomot. Amire felhúzták, sokkal jobban tetszett. Ennyi arany és rózsaszín márvány és arany és rózsaszín és arany *blöe* De legalább kívülről viszonylag letisztult volt, arról van képen (alul középen) :D és a mögötte lévő gyümölcsösről is. Szerintem már mindenkinek a könyökén jön ki, de: kertészek vagyunk :D

Gondolom, valamikor kolostorkert lehetett, hangulatos, az biztos

Aztán irány Hédi egyeteme Freisingben. A medvét nem hagyhattam ki, ha már a medvék világában voltam (és mivel Bernben nem medvéztem)...

És a "szelfinken" kívül készült azért értelmes kép is, amin nem röhögtük ugyan hülyére magunkat, de legalább vállalható :D (a szelfihez csak annyit, hogy a medve nagyon magas volt, a mi kezünk pedig túl rövid ... még kettőnké is :D) És én ezt a szót (szelfi) leírtam -.- *elszégyelli magát és elvonul a sarokba*

A rászögelt pici medvékre felhívnám a figyelmet ...
egy kicsit morbid :D

Az egyetem kertje (?) kimondottan szép, kicsit nekem túl szögletes. Az arbornak otthon megvan a maga káoszos bája... most elég jó idő volt ahhoz, hogy egy másik kertet is megnézzünk, ahol ... hát mondanom sem kell, mi voltunk a fő attrakció, ahogy épp térdelve szagolgatjuk a 15 centis virágokat, melyiknek van olyan erős illata ... amint mászok be a rózsabokrok alá, hogy lefényképezzem a táblákat ... ezekről azért kellett volna fénykép xD Helyette viszont van arról a gyönyörű, hatalmas Fagus sylvatica 'Swat Magret'-ről készült kép.

Valami csodálatos ezzel a levélszínnel a bükkfa :3

A törzse sem semmi *.*

A középső kék pedig speckó, kék virágú mák. Nagyon csini :3

A kerti séta és a nadrágom tönkretétele után irány ebédelni. Laca annyit mondogatott egy helyet, hogy úgy gondoltuk, megnézzük. Zárva volt, így én is megnézhettem Eszti után, a nem-emlékszem-a-nevére családi éttermet, ami kimondottan hangulatos volt, az ebéd pedig rohadt nagy adag és laktató ...

Olyasmi mint a nokedli sajtos cumóval és valami pirított izével.

Megenni nem tudtam, így is teljesen betegek voltunk, amikor el kellett indulni, mert el kellett érni a vonatot München felé. Sajnos túl hamar eljött az a pillanat, amikor haza kellett jönnöm, de még egy kávét letoltunk a buszpályaudvaron, mert anélkül nem bírtam volna hazáig. Ennek a kávénak viszont az volt az ára, hogy 2 percünk sem volt elérni a buszt. Sikerült és száguldottam haza.

Fura érzés, de amint átléptük a svájci határt, végre újra otthon éreztem magam, kezd a második otthonná válni. Fél 12-re már itthon is voltam, picit még agonizáltam és szocializálódtam aztán kidőltem aludni, mert másnap újra tanulás ... 

Összességében nagyon élveztem, bár azt sajnálom, hogy csak ilyen rövid időt sikerült Bajorországban tölteni, de nem utoljára jártam ott :)

München és a koncert Hédivel :3

És láss csodát, nem ugyanazon az útvonalon, de gond nélkül visszataláltam a HB-ra. Térkép és segítség nélkül. Aztán összeszedtem Hédit. Vagy ő engem. Nézőpont kérdése. Miközben telefonáltunk egy csaj a kezembe nyomott valami hideg jégkrém-szerű izét, azzal fagyasztottuk le az agyunkat gyorsan a találkozás örömére ^^

Irány az egyetem, ebédelni. Odafelé útba ejtettük a Königsplatz-ot, ahol látni kellett volna, amint Hédi az útikönyvből magyarázza mi-micsoda ^^

- Na, itt vagyunk. Látod?
- Aha. Amúgy tudtad, hogy ez a könyv
létezik magyar nyelven is?
- Igen, de mire feltűnt, arra már megvettem
a németet.

Egyébként engem a Königsplatz kicsit a Hősök terére emlékeztetett ... kicsit máshogy zöldbe burkolózva. Nincs igazam?

Ha szembe állunk, a felsővel, akkor a bal alsó van balra,
a jobb, jobbra. És szintén múzeumok. (Mint otthon a
Szépművészeti ... meg 'A Másik')

Visszatérve az ebédre, nem akarok gonosz lenni, de az otthoni menzakaja is jobban néz ki, mint amit itt próbálnak eladni ... viszont az Apfelstrudel egész tűrhetően mutatott és finom is volt.
Ebéd után pedig uccu München. Templom 1, park, szép épületek, piac, megint-egy-mária-szobor, templom 2, kaja, sör, koncert ...
Avagy, mennyi marad meg nekem a turistáskodásból (azért valahol elkeserítő ^^, tényleg lesnem kell, hol jártunk, mert nem maradtak meg a nevek). Na de kicsit részletesebben.
Amíg vártuk a buszt, hogy elvigyen Templom 1-es megállónkig, el voltam foglalva az egyetem egyik bejáratának a fényképezgetésével, mert sehogy sem akart beleférni a képbe. Svájci létezésem során eléggé szerelmese lettem az épületeken lévő óráknak és ez is egy kimondottan szép példány.

Ezek után le KELLETT fényképeznem Ludwig-ot is, amit ugye ők w-vel írnak nem v ... bocsánat, fauval :D
Aztán Odeonsplatz és a nevezetességei, majd Hofgarten, ami egy nagyon kis szép reneszánsz kert, a közepén egy zenekupolával (vagy hogy hívják). Kimondottan szép építmény és ahogy egy fickó csellózott benne ... el bírtam volna hallgatni nagyon sokáig.

A kagylókkal kirakott falra azért felhívnám a figyelmet.

A Templom 1 (kicsit jobban behatárolva: Theatinerkirche) kimondottan tetszett. Barokk templom létére nem zavaró a sok csicsa, mert minden fehér. Tele van virágmintával és liánokkal, kertész szívet gyönyörködtető (mondja a nagy templomba járó :D).

Ezek után sétáltunk a következő helyszínre, mikor is Hédi berángatott egy bevásárló központba. Őszintén halvány lila dunsztom nem volt, miért megyünk, mert azt közölte, hogy nem vásárolni. Ami ott fogadott, azt a képeim nem adják vissza. A tetőről lógtak le az Epipremnumok, amiket láncokon futtattak fel és le. Természetes, automata csepegtető öntözőrendszerrel. Avagy a jó kertészt mi nyűgözi le egy bevásárlóközpontban? Naná, hogy a növények ...

Hédinél netes képen jobban látszik, de ez saját

Sokszor mondtam már, az mindenre válasz, hogy kertészként végeztem/tünk :D
Aztán séta közben sok szép épület jött szembe, megnéztünk egy piacot, ahol valami müncheni specialitást is kipróbáltunk. Tipikusan az a kaja, ami nem szép, de rohadt finom :D Közben végig képeslapot vadásztunk, amit végül a piacon vettünk is. A srácoknál nagy sikere volt, már azokért a vigyorokért megérte. Rég láttam őket ennyire körbevigyorogni a fejüket :D
Végül a Marianplazt, tömeg, emberiszony és a probléma, amivel nem számoltam: az épület még véletlenül sem fér bele egy fényképbe...én tényleg mindent megtettem ...

Aztán még egy templom. Igaz az a tömör fekete márvány cucc nagyon komoly volt, de kép nincs, mert úgy döntöttem, Hédi már elégszer lefényképezte, majd átküldi nekem is a képeket ... amiket azóta sem láttam :P De helyette trollkodtam egy harcsával. Az eredeti ötlet az volt, hogy a fejemet teszem a szájába, de annyira röhögtünk, hogy az nem sikerült megvalósítani.

Ez sem sokkal értelmesebb :D

Még a koncert előtt volt szerencsém a bajor kolbászokhoz, hot dog formában. A tömöm a fejem képek tényleg vállalhatatlanok lettek, így csak ez kerül megosztásra :)

Aztán irány sört szerezni, mert anélkül nem müncheni nap az a müncheni nap. Kevésbé szomjasan nekiálltunk megírni a képeslapokat, aminek ismételt vihogás lett a vége, főleg, amikor németül próbálkoztunk a jómadaraimnak megírni azt a nyavalyás lapot. Nekem tripla volt az öröm: 1. amikor megfogalmazódott bennem, hogy kapnak, 2. miközben írtuk, 3. amikor láttam az arcukat. Na utóbbiért még párszor visszamennék az időben, hogy láthassam.
De idő van, irány a koncert.
Ami nekem személy szerint nagyon tetszett, bár nagyobbra számítottam és amit nagyon megtanultunk: a németek nem tudnak bulizni -.- Már bőven a 3. számnál jártunk, amikor hangulat még majdnemhogy sehol sem volt. Tuti ősszel csak azért volt akkora parti a koncerten, mert a terem fele magyar volt :D Az énekest is haza akartam vinni, mert olyan szépen mosolygott, de nem kaptam rá engedélyt *szipp-szipp*, egye fene, majd legközelebb őt viszem szuvenírként. muhaha
Hazafelé, míg vártuk a vonatot, a bácsi biztos azt hitte, hogy full részegek vagyunk, pedig nem, csak fáradtak ... de ez nem volt elég ... hazaérve még várt a hajnali fél 5-ig tartó beszélgetés némi sör és pálinka társaságában. 24 órázás, városnézés, koncert ... és erre még ráküldtük ezt:

Nagyon korán volt másnap reggel fél 10 ...

Reszkess München, érkezem :D

Tanulás, tanulás, tanulás és még egy kis tanulás egészen csütörtök estig.

Az egész valahol ott kezdődött, hogy Girugamesh koncert. Menni kellene. De otthon 28-án van, ami szerda ... az pedig nagyon nem játszik. Oh, de Münchenben pénteken lesz *.* menni kell! Az eredeti indíttatás ez volt, legalábbis az időpontot illetően. Az már nem rémlik, odáig hogy jutottunk el, hogy Hédi is jön velem, de nem is ez a lényeg. Eredeti terv alapján péntek-vasárnap lett volna a kirándulás, de a buszjegyek megvétele előtt tudatosult, hogy nekem vizsgám van utána hétfőn, annyira mégsem okos dolog vasárnap éjfélkor hazaesni. Fájó szívvel, de leredukáltuk a kiruccanást péntek-szombatra (mint kiderült a csütörtök ünnep volt mindkét országban -.- Amiről én előtte szerdán értesültem. #ügyeskislány). Jegyek jó egy hónappal előre lefixálva, minden rendben.

(egyébként Hédi bejegyzése itt olvasható)

Péntek reggel a 4.40-es kelést kellően csúnyának ítéltem, de meglepően éber voltam. Hülye gondolatok reggel 1: ha álmodhatnám tovább azt, ami megszakadt, koncert ide, koncert oda, visszafeküdnék. 2: általában hangulathoz öltözöm. Most full feketében vagyok. De rock koncertre megyek, vagy mifene. :D

Na de irány a busz. 4 óra zötykölődés és Münchenben is voltam. Előtte napokban lefixáltuk, milyen jegyet kell vennem a MVV-ra (emfaufau :D), már csak meg kellett találni hol. Van két órám, menni fog. Vagy 3x jártam körbe a ZOB-ot (buszpályaudvar), de csak utazási irodák néztek szembe. Felfedeztem egy S-Bahn megállót, ahol ugyan vannak automaták, de először nem akartam automatából jegyet venni, mert kártyás fizetést terveztem. A vége mégis az lett, hogy automata. 2 csaj mindkét gépet lefagyasztotta előttem, amire meguntam, és felkerekedtem, mondván hogy egy hölgy is mondta (és előtte Hédi is), hogy a Hauptbahnhof csak egy megálló. Van időm, sétálok. Az eredménye ez lett:

Troll 1.0
Svájci kávé a Budnesrepublik Deutschland
sasos címerével a háttérben :D

Teszem hozzá Hédi tanácsolta, hogy töltsek le egy offline GPS-t, de én dacoltam mindennel, mert hol a kihívás, ha térképpel mész? Az nem én lennék, elmaradna a felfedezés öröme. Tehát irány München ... csak úgy bele a nagyvilágba :D
De vissza a jegyvételhez. HB meglett és egy kis könyvesbolti (ahol már kinéztem a fiúknak a képeslapot :D) és szuvenírboltos kitérő után irány jegyet venni. Először automata. Az egyik kártyát visszadobta. Oké, Hédi mondta, hogy itt  nem szeretik a MasterCard kártyákat, akkor van Visa. Azzal sem. Oh, hogyaza ... főleg, hogy a gép írta, hogy 100€-t sem fogad el. Oké, sorszám. A néni cuki volt. 3x visszakérdezett, hogy biztos azt szeretném? Azzal elmehetek a reptérig és vissza és oda és vissza. 24 órán keresztül. Igen, ilyet kérek, köszönöm. És utána azt is nagyon magyarázta, hogy érvényesítenem is kell. De ne felejtsem el! Rendben, nem fogom ^^

Még ezek után is maradt több mint egy órám a Hédivel megbeszélt találkozóig. Akkor sétáljunk. Fogalmam sincs hol voltam, azon kívül, hogy München belvárosa, de itt még lelkesen fényképezgettem (később még Héditől is megkaptam, hogy mennyire rossz fotós vagyok, mert itt mutogatja nekem a szép épületet nekem meg meg sem fordul a fejemben lefényképezni. That's me :D) Ha már képeket emlegettem:

Mert a Grand Budapest Hotelt
mindenhol játszák és tök hangulatos
kívülről ez a mozi :)

Aztán fagyiztam, mert 15°C ide, 15°C oda, fagyit akarok enni és Svájcban elég drága, itt meg nem ... annyira. Szintén készült troll kép, de szerintem ezzel nem untatok senkit :)

Aztán letévedtem egy aluljáróba. A cél egy rohadt nagy szökőkút volt, amiről akkor még nem tudtam, hogy a Karlsplatz-ot takarja. De vissza az aluljáróhoz, ugyanis okoskislány lemegy az aluljáróba, az egyetlen helyre, ahol képtelen tájékozódni. És ez nagy volt, tele üzletekkel ... de kikeveregtem és ha jól emlékszem oda, ahova akartam, csak azt ne kérdezze senki, azt hogy sikerült kivitelezni ^^

A szökőkútból az összes vizet arra vitte a szél, így inkább menekültem egy kevésbé nedves, szeles és hideg helyre, ahol már fényképezni is lehet, a Neuhauser Strasse-ra.

Karlstor - (a kapu ott hátul :P)
Ami egy lerombolt gótikus erődítményből felejtődött ott.

Ezt még most sem tudom, de szép

Halvány lila dunsztom nem volt, melyik épület, micsoda, de nagy szerelmese vagyok a szép és/vagy különleges épületeknek. Néha nem is értem, miért nem építész lettem ... ja de. A fizika és a rajz miatt ^^
Szóval sikeresen betévedtem München egyik nagy bevásárlóutcájára, ahol nem hagytam ki az alkalmat és néhány üzletbe is bekeringtem, eredménytelenül. Közben telefonon pontosítottuk a találkozót Hédivel és elindultam visszafelé ...

folyt. köv. ~
meglincseltek, ha egyben írom le ^^
Ill. a következőnél pedig próbálok kevésbé csapongni :D

Záró hét *szipp-szipp*

Az Abschlussparty után néhány nappal Kilian is hazaesett Nepálból, újra teljes a csapat :) Olyan gyönyörű sötét ciklámen színű kasmír sálat kaptam tőle <3, hogy nem tudtam mit kezdeni az örömömmel. Eleve, hogy egy hónap után végre itthon van, és nem csak a fészbukos trollkodásaiból tudjuk, hogy még él ... másrészt pedig tényleg azt hittem, elfelejti ... mindketten látványosan meglepődtek amikor a nyakába vetődtem és akkora puszit kapott, hogy nem tudom, még hogy van a feje a helyén :D mindenesetre én jót szórakoztam rajtuk :D Egy bajom van: már túl meleg van ahhoz, hogy azt a sálat hordjam u.u de télen le se lehet majd rólam venni!

Az elmúlt 3 hetem pedig arról szólt, hogy nemesítés beadandót írtam és a vizsgára tanultam megállás nélkül. A nemesítés is kész lett jó egy hete, a végére sikerült írnom - a baráti kör szerint - vicces 1,5 oldalt, remélem Tanár Úr is értékeli és nem kell nagyon mélyre elásnom magam ^^ A kreativitás néha furcsa dolgokat produkál...pláne esetemben :D

Hétfőn fájó szívvel búcsút mondtam Ajnernek és a német óráinak. A végére elkezdtem élvezni a bemegyünk-és-beszélgetünk német órákat. És megtartottam életem első poszter prezentációját. A csapatunk és az első poszter, amin szerepel a nevem (igaz, ez csak egy órára kellett, de akkor is boldog vagyok vele :) )

A csapat :)
És egy vállalhatatlan én

Kedden pedig egy kirándulás volt tervben az Erasmusos német csoporttal. És ismét hoztam a formám, mert miért is menne minden egyszerűen? Elvégre rólam van szó. Egész délelőtt tanultam (pontosabban szótáraztam a tananyagot) és azt vettem észre, hogy főzni már nincs időm, jó, akkor elmegyek előbb a boltba, és majd a vonaton eszem, amíg beérek Zürichbe. Tervnek jó. Boltba mentem is, kaját is vettem és rohantam a vonatra. Pont elértem, felpattantam az első osztályú kocsiba, de majd előre megyek. Épp találtam helyet magamnak, mire bemondták a következő megálló nevét, amikor is leesett, hogy az már a következő zóna, ahova nem érvényes a bérletem és a nagy rohanásban természetesen elfelejtettem érvényesíteni a plusz zónás jegyet. Oké, kitaláltam, hogy leugrom a vonatról a megállóban érvényesítem, visszaugrom és minden király. Ahaa ... egyik helyen nem találtam meg, hol kell érvényesíteni, amire a másikon sikerült, a vonat elment. Én pedig maradtam egy olyan megállóban, ahol semmi más nem áll meg, csak a fél óra múlva érkező S8. Ezzel csak annyi a baj, hogy arra nekem már Zürichben kellett volna lennem. That's me :D

Késtem, de nem szedték le a fejem, mert küldtem sms-t, hogy béna vagyok :D Amire beértem egy doboz Luxemburgerlivel fogadtak :) Aztán irány a könyvesbolt német könyveket nézni/venni. Lehet, hogy én is benevezek majd egyre, de nem most, még számolgatom, hogy jövök ki anyagilag, vagy épp hogy nem. Aztán irány a Lindenhof. Itt én már jártam, de még mindig nem állt össze Zürich teljes térképe a fejemben, ezt sem tudom belőni, hol van, de innen fényképeztem egy érdekes műalkotást.

Sajnálom, én még mindig nem tudom az ilyeneket értelmezni

A tanárnő kicsit művészbeállítottságú, és elmagyarázta, hogy ez épp azt akarja jelképzeni, hogy Zürichnek megvan mindene, ami egy igazi "világvárosnak", hiába kicsi. Az egyetlen, ami hiányzik, az a kikötő (mert ugye, mint tudjuk, az összes igazán jelentős városnak van). És Zürich szeretne nagy lenni, de nem az. Erre a szitura most csak nem szalonképes hasonlat jut eszembe ^^

A lényeg, hogy van egy ilyenük, hogy minden nap szembenézhessenek azzal, mijük nincs. Ha nekik ez jó ...

Aztán irány a Grossmünster (a műalkotástól jobbra, az a két tornyos rohadt nagy templom). Róla a fontos infó, hogy protestáns és az ajtaja (amiről természetesen nem csináltam képet) nagyon szép faragásokkal van díszítve. Ennél többet nem hallottunk róla, meg nekem templom, templom, bocsi ^^ Egyébként is a toronyba akartunk felmenni, belülről nem igazán néztük meg. Viszont a kilátás a toronyból az nagyon szép volt!

Züri see <3

Ez pedig egy hátsó torony, ami
szerintem rohadt jól néz ki :)

Aztán kávé, hajókáztunk egyet a Landesmuseum-ig, ami sikeresen akkor zárt, amikor odaértünk, így maradt a Jules Verne Panoráma Bár és a svájci Panache :3 Komolyan sör párti lettem itt o.O
A bárba mindenképp érdemes felmenni, mert nagyon szép a kilátás, de szakadt az eső, mire odaértünk, így a képeken semmi sem látszott volna :S De a google a barátunk, aki kíváncsi rá :)

Hamarosan érkezek a hétvégével, addig is ízelítőnek zenee~

ミュンヘンにギルガメシュコンサートに行ったから~。

Kolbászkerítés?

Rég jártam erre...
Hiányoztam?...Igen?...Tudom :3

Miután ezt is jól megbeszélgettem magammal, jöjjön a bejegyzés.

Mivel mindenki élménybeszámolót vár, most olyat írok, ami épp nem arról fog szólni, hogy mennyire jó itt és mennyire szép. Nem. A mai téma már érik egy ideje, csak sosem volt időm megírni. Előre szólok, támadni lehet, de sok értelme nincs. Ez az ÉN VÉLEMÉNYEM. Észérveket és gondolatokat elfogadok, de az enyémet nem változtatja meg. Ja és remélem mindenki tisztában van a saját ruhatárával ...

Tehát ... a múltkori TVSZ (csúfnevén: Tanulmányi és Vizsgaszabályzat) módosítás egyik pontja kellően kihúzta a gyufát és a lakótársaim örülhetnek, hogy nem voltak itthon, mert hangosan, és nem épp irodalmian fejeztem ki a nemtetszésemet az email olvasása közben.

Nevezetesen ezen (nem a hivatalos megfogalmazás, de a lényeget tartalmazza):  

Mostantól abban az esetben, ha valaki egy vizsgára bejelentkezett, ám azon nem jelent meg, úgy ez nem fogja csökkenteni az adott tantárgyból tehető vizsgáinak számát. Az adminisztrációs terhek, a vizsgáztatási létszámok telítettsége, valamint a rossz teremkihasználtság csökkentése miatt viszont ez a módosítás 3000 forint díj fizetésére kötelezi azt, aki bejelentkezve marad a vizsgán, és távollétét nem tudja orvosi látlelettel igazolni.

Szerintem az eddigi 9 vizsgaalkalom is túl sok tárgyanként ahhoz hogy megfelelő szakembereket képezzünk. Ismételten gratulálunk Corvinus. Így gyakorlatilag ... inkább nem is akarom összeszámolni, hány vizsgára lehet feljelentkezni mindenféle következmény nélkül. És mit tanulunk ebből? Hogy minden hülye diplomát fog kapni (még ennél is több, mint eddig) és aki tanulna és elmenne vizsgázni, az nem tud. Hosszú sztori, de én ilyennel már jártam pórul és mehettem 2 héttel később, többek közt ezért is tartom mélységesen felháborítónak és még sokáig ragozhatnám...

Ezen felbuzdulva összeszedtem a pro és kontra érveket a ZHAW oldaláról megközelítve (mégiscsak itt vagyok, vagy mi :)). Természetesen csak, amit láttam belőlük, azt szándékozom összehasonlítani.
A pónikat teljesen komolyan gondoltam :D

Pro:

• Maradjunk a vesszőparipámnál: nem kap minden hülye diplomát, mert 1 tárgyból 2 (azaz KETTŐ) vizsgaalkalom van, utána köszöntem szépen, csókolom, viszlát. Nemhogy az egyetemtől búcsúzol, de attól is, hogy valaha ilyen szakon diplomát szerezzél (mint tegnap hallottam, ez sokszor - nem hivatalosan - lehet 3 vizsgaalkalom is, de még így is messze vannak a 9+ -tól)
• Sokkal gyakorlatiasabb a képzés. Jó, a kötelező gyakorlatoknak itt sem feltétlenül van több értelme, mint otthon, de annak igen, hogy megtanulnak posztert csinálni, azt prezentálni, abstract-ot, cikket írni. Mindezt természetesen jobbára angolul.
• Ha már előhozakodtam a nyelvvel. Helyzeti előny, hogy itt a mester képzés csak angol nyelven folyik.
• És a másik vesszőparipám: a nyelvoktatás. BSc alatt kötelező (nem tudom pontosan, hány félév), nem mint otthon, ahol ha szerencséd van és nem ütközik, akkor eljárhatsz angolra vagy németre. Itt tanulhatsz ingyen franciát, spanyolt, nem anyanyelvűeknek van német, és szakmai angol dolgozóknak, diákoknak...
• A laborfelszereltség, az alapanyagok megléte is előny, de lerágott csont, egy gazdag országban vagyok, főleg egy olyan felsőoktatási intézményben, ahol sok pénz jön be a cégekkel való együttműködés miatt.
• Személyes kedvencek egyike a diasorok elején található "Learning outcomes" rész. Tételesen kiemelve (akár 3 dián keresztül), hogy tanulásnál melyik részekre koncentráljunk.
• Open-book vizsgák, ahol a kiadott anyagot használhatjuk. Vegyük csak figyelembe a zöldség vizsgánkat. Mennyi tök értelmetlen adatot kellett benyalnunk. És miért? Hogy ha szükségünk lesz rá, akkor tudjuk, hol kell kinyitni a könyvet. (Nem mindig jó módszer, de van ahol hasznosabb, mint beseggeltetni az olyan infókat, amiket úgyis könyvből keresünk ki, ha kell).
• "Part-time" tanulási lehetőség. Ehhez kell az, hogy az órarend úgy legyen összeállítva, illetve a cégeknek a rugalmassága. Itt kiadott órarend van, van aki csak a hétfői órákra jár, a többi nap dolgozik. És működőképes.
• És nem utolsó sorban az ebédszünet. Tudom, emiatt később lehet hazamenni, de nem fél órád van (jó esetben), hogy bekapj valami hideget, amit a büfében árulnak...

Kontra, avagy ami ésszerűbb otthon:

•  Nem kell legalább 1 hónapot várni arra, hogy vizsgaeredményed legyen. Idegőrlő és simán el is felejted, hogy mi a halálból vizsgáztál, mire eredményt látsz.
• Sokszor agyonkoreografált, agyonszervezett. Például a diplomadolgozathoz kért a konzulensem egy táblázatot, amibe összeszedem a cikkeket, amiket használni fogok. Ezzel sok probléma van: 1. időrabló, hogy beviszel mindent egy excel táblázatba (mindent, ami a hivatkozáshoz kell és még be is linkeled a cikket a végére, hogy megnyíljon neked a pdf), 2. én képtelen vagyok használni. Nekem kell az alkotói káosz a mappában, 3. az elején rohadtul nem tudom, mi kell. Azért írok rohadt lassan, mert rájövök, hogy valamihez még nincs cikkem, akkor keresek, találok benne egy jó dolgot behivatkozva, rákeresek és csak duzzad a lista. És amik a táblázatban vannak, azokat valószínűleg egyszer sem nyitom meg. Ergo: minek?!
• Nagyon sokat kell utazniuk órákra. Sokszor több egyetem hallgatóinak közösen tartanak előadásokat és általában az ország közepén. A svájci tömegközlekedés meg rohadt drága. És akkor nem beszéltünk arról, amikor kötelezően helyben kell maradniuk egy hétig, szállást fizetni, stb (szerencsére én ebből kimaradtam).
• Itt nincs állami támogatás (tudtommal) a képzésre. Mindenki szépen csengeti ki a tandíjat. (Sokan ezért is 'part-time'-ban végzik az egyetemet)
• Nincs kollégiumi rendszerük. Valami hasonló van, de nem olcsóbb mint egy szobát bérelni, szóval sok értelmét nem látom.

És akkor jöjjön pár dolog, amit nem tudtam, hova sorolni:

• Fejetlenség az mindenhol van, bár szerintem ez szakmai ártalom :) Viszont míg otthon az anyagiakból fakad, itt abban látom a probléma gyökerét, hogy 50%-ban dolgoznak sokan. A kutatói munka pedig nem feltétlenül arról szól, hogy 4 óra van, hazamentem.
• Amit nagyon szeretek, hogy hasonlóan közvetlen a légkör, mint otthon a tanszéken :) (néha közvetlenebb is, amit még nem igazán tudtam hova tenni).
• Sokszor 45 perces órákat tartanak. Ezt sem tudtam  még eldönteni, mennyire jó avagy kevésbé ... néha jó egy kicsit felfrissülni, máskor meg kimondottan átok, hogy 'már megint szünet'.
• Az osztályozási rendszert nem igazán értem, ezért ezt sem soroltam sehova. Annyi biztos, hogy 6-os rendszerük van és 4,00-tól mentél át. És mindenféle átmenet van (tegnapi ismeret szintén, hogy volt, aki 3,97-el bukott meg, bár nem itt, de szemléltetésnek jó).
• A végére hagytam a Campus kártyát, ami itt (majdnem) minden. A beléptetőd laborokba, menzán fizetni, automatákat használni, fénymásolni/nyomtatni/szkennelni ezzel tudsz és erről vonja le a pénzt. Enélkül is lehet fizetni sok mindenért, de drágább, mint kártyával. Ja és ez a "diákod". Csak idézőjelben, mivel itt a közlekedésre kor alapján van kedvezményed.

A teljesség igénye nélkül ennyi lettem volna ... az élménybeszámolók pedig hamarosan, most talán kicsit több időm lesz.