München és a koncert Hédivel :3

És láss csodát, nem ugyanazon az útvonalon, de gond nélkül visszataláltam a HB-ra. Térkép és segítség nélkül. Aztán összeszedtem Hédit. Vagy ő engem. Nézőpont kérdése. Miközben telefonáltunk egy csaj a kezembe nyomott valami hideg jégkrém-szerű izét, azzal fagyasztottuk le az agyunkat gyorsan a találkozás örömére ^^

Irány az egyetem, ebédelni. Odafelé útba ejtettük a Königsplatz-ot, ahol látni kellett volna, amint Hédi az útikönyvből magyarázza mi-micsoda ^^

- Na, itt vagyunk. Látod?
- Aha. Amúgy tudtad, hogy ez a könyv
létezik magyar nyelven is?
- Igen, de mire feltűnt, arra már megvettem
a németet.

Egyébként engem a Königsplatz kicsit a Hősök terére emlékeztetett ... kicsit máshogy zöldbe burkolózva. Nincs igazam?

Ha szembe állunk, a felsővel, akkor a bal alsó van balra,
a jobb, jobbra. És szintén múzeumok. (Mint otthon a
Szépművészeti ... meg 'A Másik')

Visszatérve az ebédre, nem akarok gonosz lenni, de az otthoni menzakaja is jobban néz ki, mint amit itt próbálnak eladni ... viszont az Apfelstrudel egész tűrhetően mutatott és finom is volt.
Ebéd után pedig uccu München. Templom 1, park, szép épületek, piac, megint-egy-mária-szobor, templom 2, kaja, sör, koncert ...
Avagy, mennyi marad meg nekem a turistáskodásból (azért valahol elkeserítő ^^, tényleg lesnem kell, hol jártunk, mert nem maradtak meg a nevek). Na de kicsit részletesebben.
Amíg vártuk a buszt, hogy elvigyen Templom 1-es megállónkig, el voltam foglalva az egyetem egyik bejáratának a fényképezgetésével, mert sehogy sem akart beleférni a képbe. Svájci létezésem során eléggé szerelmese lettem az épületeken lévő óráknak és ez is egy kimondottan szép példány.

Ezek után le KELLETT fényképeznem Ludwig-ot is, amit ugye ők w-vel írnak nem v ... bocsánat, fauval :D
Aztán Odeonsplatz és a nevezetességei, majd Hofgarten, ami egy nagyon kis szép reneszánsz kert, a közepén egy zenekupolával (vagy hogy hívják). Kimondottan szép építmény és ahogy egy fickó csellózott benne ... el bírtam volna hallgatni nagyon sokáig.

A kagylókkal kirakott falra azért felhívnám a figyelmet.

A Templom 1 (kicsit jobban behatárolva: Theatinerkirche) kimondottan tetszett. Barokk templom létére nem zavaró a sok csicsa, mert minden fehér. Tele van virágmintával és liánokkal, kertész szívet gyönyörködtető (mondja a nagy templomba járó :D).

Ezek után sétáltunk a következő helyszínre, mikor is Hédi berángatott egy bevásárló központba. Őszintén halvány lila dunsztom nem volt, miért megyünk, mert azt közölte, hogy nem vásárolni. Ami ott fogadott, azt a képeim nem adják vissza. A tetőről lógtak le az Epipremnumok, amiket láncokon futtattak fel és le. Természetes, automata csepegtető öntözőrendszerrel. Avagy a jó kertészt mi nyűgözi le egy bevásárlóközpontban? Naná, hogy a növények ...

Hédinél netes képen jobban látszik, de ez saját

Sokszor mondtam már, az mindenre válasz, hogy kertészként végeztem/tünk :D
Aztán séta közben sok szép épület jött szembe, megnéztünk egy piacot, ahol valami müncheni specialitást is kipróbáltunk. Tipikusan az a kaja, ami nem szép, de rohadt finom :D Közben végig képeslapot vadásztunk, amit végül a piacon vettünk is. A srácoknál nagy sikere volt, már azokért a vigyorokért megérte. Rég láttam őket ennyire körbevigyorogni a fejüket :D
Végül a Marianplazt, tömeg, emberiszony és a probléma, amivel nem számoltam: az épület még véletlenül sem fér bele egy fényképbe...én tényleg mindent megtettem ...

Aztán még egy templom. Igaz az a tömör fekete márvány cucc nagyon komoly volt, de kép nincs, mert úgy döntöttem, Hédi már elégszer lefényképezte, majd átküldi nekem is a képeket ... amiket azóta sem láttam :P De helyette trollkodtam egy harcsával. Az eredeti ötlet az volt, hogy a fejemet teszem a szájába, de annyira röhögtünk, hogy az nem sikerült megvalósítani.

Ez sem sokkal értelmesebb :D

Még a koncert előtt volt szerencsém a bajor kolbászokhoz, hot dog formában. A tömöm a fejem képek tényleg vállalhatatlanok lettek, így csak ez kerül megosztásra :)

Aztán irány sört szerezni, mert anélkül nem müncheni nap az a müncheni nap. Kevésbé szomjasan nekiálltunk megírni a képeslapokat, aminek ismételt vihogás lett a vége, főleg, amikor németül próbálkoztunk a jómadaraimnak megírni azt a nyavalyás lapot. Nekem tripla volt az öröm: 1. amikor megfogalmazódott bennem, hogy kapnak, 2. miközben írtuk, 3. amikor láttam az arcukat. Na utóbbiért még párszor visszamennék az időben, hogy láthassam.
De idő van, irány a koncert.
Ami nekem személy szerint nagyon tetszett, bár nagyobbra számítottam és amit nagyon megtanultunk: a németek nem tudnak bulizni -.- Már bőven a 3. számnál jártunk, amikor hangulat még majdnemhogy sehol sem volt. Tuti ősszel csak azért volt akkora parti a koncerten, mert a terem fele magyar volt :D Az énekest is haza akartam vinni, mert olyan szépen mosolygott, de nem kaptam rá engedélyt *szipp-szipp*, egye fene, majd legközelebb őt viszem szuvenírként. muhaha
Hazafelé, míg vártuk a vonatot, a bácsi biztos azt hitte, hogy full részegek vagyunk, pedig nem, csak fáradtak ... de ez nem volt elég ... hazaérve még várt a hajnali fél 5-ig tartó beszélgetés némi sör és pálinka társaságában. 24 órázás, városnézés, koncert ... és erre még ráküldtük ezt:

Nagyon korán volt másnap reggel fél 10 ...