Freising és a két kertész :D

Túl a 2000 katton ... most jöjjön Freising.
(ami kimaradt az előző bejegyzésből: este Hédi első dolga volt, hogy megkínált csokival ... GM csokival :D Naná, hogy érdekelt! Kimutatható mennyiségben volt benne GM szója (? vagy mogyoró, ez már nem rémlik). És finom volt! Ja és még élünk :P)

A mai napig nem jöttem rá, hogy az alkohol vagy az előző éjszakai nem alvás miatt gondolta úgy a szervezetem/tünk, hogy elég neki/k a 4,5-5 óra. De furcsamód határozottan éberen ébredtem (aki ismer, tudja, hogy nálam a felkelés az nem tartozik az egyszerű műveletek közé). Szépen komótosan összeszedtük magunkat, kitaláltuk a nap mikéntjét és indulás sört venni, hogy legyen egy kis szuvenír a srácoknak. Egy bajom volt: a bőség zavara. Nem vagyok egy sörszakértő, és akkor még ennyi fajta, márka, radler, búza, barna, barna búza, sima ... Bíztam Hédiben és olyat vettem, amit ő ajánlott ^^

Ezek után nagy lelkesen elindultunk feladni a képeslapokat ... hát útközben megállapítottuk, hogy a posta délig van nyitva, nem egyig, mi meg 5 perccel zárás előtt elég messze vagyunk, hagyjuk a francba a postát. Megnéztük a várost, egy naaaaaaagyonbarokkkk templomot. Amire felhúzták, sokkal jobban tetszett. Ennyi arany és rózsaszín márvány és arany és rózsaszín és arany *blöe* De legalább kívülről viszonylag letisztult volt, arról van képen (alul középen) :D és a mögötte lévő gyümölcsösről is. Szerintem már mindenkinek a könyökén jön ki, de: kertészek vagyunk :D

Gondolom, valamikor kolostorkert lehetett, hangulatos, az biztos

Aztán irány Hédi egyeteme Freisingben. A medvét nem hagyhattam ki, ha már a medvék világában voltam (és mivel Bernben nem medvéztem)...

És a "szelfinken" kívül készült azért értelmes kép is, amin nem röhögtük ugyan hülyére magunkat, de legalább vállalható :D (a szelfihez csak annyit, hogy a medve nagyon magas volt, a mi kezünk pedig túl rövid ... még kettőnké is :D) És én ezt a szót (szelfi) leírtam -.- *elszégyelli magát és elvonul a sarokba*

A rászögelt pici medvékre felhívnám a figyelmet ...
egy kicsit morbid :D

Az egyetem kertje (?) kimondottan szép, kicsit nekem túl szögletes. Az arbornak otthon megvan a maga káoszos bája... most elég jó idő volt ahhoz, hogy egy másik kertet is megnézzünk, ahol ... hát mondanom sem kell, mi voltunk a fő attrakció, ahogy épp térdelve szagolgatjuk a 15 centis virágokat, melyiknek van olyan erős illata ... amint mászok be a rózsabokrok alá, hogy lefényképezzem a táblákat ... ezekről azért kellett volna fénykép xD Helyette viszont van arról a gyönyörű, hatalmas Fagus sylvatica 'Swat Magret'-ről készült kép.

Valami csodálatos ezzel a levélszínnel a bükkfa :3

A törzse sem semmi *.*

A középső kék pedig speckó, kék virágú mák. Nagyon csini :3

A kerti séta és a nadrágom tönkretétele után irány ebédelni. Laca annyit mondogatott egy helyet, hogy úgy gondoltuk, megnézzük. Zárva volt, így én is megnézhettem Eszti után, a nem-emlékszem-a-nevére családi éttermet, ami kimondottan hangulatos volt, az ebéd pedig rohadt nagy adag és laktató ...

Olyasmi mint a nokedli sajtos cumóval és valami pirított izével.

Megenni nem tudtam, így is teljesen betegek voltunk, amikor el kellett indulni, mert el kellett érni a vonatot München felé. Sajnos túl hamar eljött az a pillanat, amikor haza kellett jönnöm, de még egy kávét letoltunk a buszpályaudvaron, mert anélkül nem bírtam volna hazáig. Ennek a kávénak viszont az volt az ára, hogy 2 percünk sem volt elérni a buszt. Sikerült és száguldottam haza.

Fura érzés, de amint átléptük a svájci határt, végre újra otthon éreztem magam, kezd a második otthonná válni. Fél 12-re már itthon is voltam, picit még agonizáltam és szocializálódtam aztán kidőltem aludni, mert másnap újra tanulás ... 

Összességében nagyon élveztem, bár azt sajnálom, hogy csak ilyen rövid időt sikerült Bajorországban tölteni, de nem utoljára jártam ott :)