Záró hét *szipp-szipp*

Az Abschlussparty után néhány nappal Kilian is hazaesett Nepálból, újra teljes a csapat :) Olyan gyönyörű sötét ciklámen színű kasmír sálat kaptam tőle <3, hogy nem tudtam mit kezdeni az örömömmel. Eleve, hogy egy hónap után végre itthon van, és nem csak a fészbukos trollkodásaiból tudjuk, hogy még él ... másrészt pedig tényleg azt hittem, elfelejti ... mindketten látványosan meglepődtek amikor a nyakába vetődtem és akkora puszit kapott, hogy nem tudom, még hogy van a feje a helyén :D mindenesetre én jót szórakoztam rajtuk :D Egy bajom van: már túl meleg van ahhoz, hogy azt a sálat hordjam u.u de télen le se lehet majd rólam venni!

Az elmúlt 3 hetem pedig arról szólt, hogy nemesítés beadandót írtam és a vizsgára tanultam megállás nélkül. A nemesítés is kész lett jó egy hete, a végére sikerült írnom - a baráti kör szerint - vicces 1,5 oldalt, remélem Tanár Úr is értékeli és nem kell nagyon mélyre elásnom magam ^^ A kreativitás néha furcsa dolgokat produkál...pláne esetemben :D

Hétfőn fájó szívvel búcsút mondtam Ajnernek és a német óráinak. A végére elkezdtem élvezni a bemegyünk-és-beszélgetünk német órákat. És megtartottam életem első poszter prezentációját. A csapatunk és az első poszter, amin szerepel a nevem (igaz, ez csak egy órára kellett, de akkor is boldog vagyok vele :) )

A csapat :)
És egy vállalhatatlan én

Kedden pedig egy kirándulás volt tervben az Erasmusos német csoporttal. És ismét hoztam a formám, mert miért is menne minden egyszerűen? Elvégre rólam van szó. Egész délelőtt tanultam (pontosabban szótáraztam a tananyagot) és azt vettem észre, hogy főzni már nincs időm, jó, akkor elmegyek előbb a boltba, és majd a vonaton eszem, amíg beérek Zürichbe. Tervnek jó. Boltba mentem is, kaját is vettem és rohantam a vonatra. Pont elértem, felpattantam az első osztályú kocsiba, de majd előre megyek. Épp találtam helyet magamnak, mire bemondták a következő megálló nevét, amikor is leesett, hogy az már a következő zóna, ahova nem érvényes a bérletem és a nagy rohanásban természetesen elfelejtettem érvényesíteni a plusz zónás jegyet. Oké, kitaláltam, hogy leugrom a vonatról a megállóban érvényesítem, visszaugrom és minden király. Ahaa ... egyik helyen nem találtam meg, hol kell érvényesíteni, amire a másikon sikerült, a vonat elment. Én pedig maradtam egy olyan megállóban, ahol semmi más nem áll meg, csak a fél óra múlva érkező S8. Ezzel csak annyi a baj, hogy arra nekem már Zürichben kellett volna lennem. That's me :D

Késtem, de nem szedték le a fejem, mert küldtem sms-t, hogy béna vagyok :D Amire beértem egy doboz Luxemburgerlivel fogadtak :) Aztán irány a könyvesbolt német könyveket nézni/venni. Lehet, hogy én is benevezek majd egyre, de nem most, még számolgatom, hogy jövök ki anyagilag, vagy épp hogy nem. Aztán irány a Lindenhof. Itt én már jártam, de még mindig nem állt össze Zürich teljes térképe a fejemben, ezt sem tudom belőni, hol van, de innen fényképeztem egy érdekes műalkotást.

Sajnálom, én még mindig nem tudom az ilyeneket értelmezni

A tanárnő kicsit művészbeállítottságú, és elmagyarázta, hogy ez épp azt akarja jelképzeni, hogy Zürichnek megvan mindene, ami egy igazi "világvárosnak", hiába kicsi. Az egyetlen, ami hiányzik, az a kikötő (mert ugye, mint tudjuk, az összes igazán jelentős városnak van). És Zürich szeretne nagy lenni, de nem az. Erre a szitura most csak nem szalonképes hasonlat jut eszembe ^^

A lényeg, hogy van egy ilyenük, hogy minden nap szembenézhessenek azzal, mijük nincs. Ha nekik ez jó ...

Aztán irány a Grossmünster (a műalkotástól jobbra, az a két tornyos rohadt nagy templom). Róla a fontos infó, hogy protestáns és az ajtaja (amiről természetesen nem csináltam képet) nagyon szép faragásokkal van díszítve. Ennél többet nem hallottunk róla, meg nekem templom, templom, bocsi ^^ Egyébként is a toronyba akartunk felmenni, belülről nem igazán néztük meg. Viszont a kilátás a toronyból az nagyon szép volt!

Züri see <3

Ez pedig egy hátsó torony, ami
szerintem rohadt jól néz ki :)

Aztán kávé, hajókáztunk egyet a Landesmuseum-ig, ami sikeresen akkor zárt, amikor odaértünk, így maradt a Jules Verne Panoráma Bár és a svájci Panache :3 Komolyan sör párti lettem itt o.O
A bárba mindenképp érdemes felmenni, mert nagyon szép a kilátás, de szakadt az eső, mire odaértünk, így a képeken semmi sem látszott volna :S De a google a barátunk, aki kíváncsi rá :)

Hamarosan érkezek a hétvégével, addig is ízelítőnek zenee~

ミュンヘンにギルガメシュコンサートに行ったから~。