Ahol a színes, főtt tojást a boltokban árulják és amikor trollkodok a laborban :D

Bocsánat, de nekem ez a legnagyobb svájci nocomment, amivel eddig találkoztam. Nem volt újdonság a színes tojás a boltok polcain, de sosem foglalkoztam vele különösebben. Viszont, hogy a hűtőnkben is volt, muszáj volt rákérdeznem. Vicces jelenet volt, amikor rákérdeztem a srácoknál, hogy egyébként az milyen tojás. Amikor jött a válasz, hogy főtt, elég hülyén néztem, ők meg vissza rám, hogy "miért? Nálatok, nincs?" De, létezik a fogalom, hogy főtt tojás, de az egy 10 perces művelet otthon o.O Nem árulják. Tudtommal.

Ez nem friss sztori, de most jutottam el a fényképezésig és a tesztelésig. Határozottan főtt tojás íze van :D

Egyébként ma laboroztam. Végre! Semmi extra, de készítettem két rövid videót. Az első a rotációs evaporátor működéséről, mert miért ne :D A második meg ... igen, tényleg trollkodtam. El-van-a-gyerek-ha-van-mivel-játszania-a-laborban :D

Feltehetően utóbbin az évfolyamtársak elszórakoznak, egyébként mindenki másnak szerintem tök érdektelen :D És még a képet is lusta voltam elforgatni ^^

(a linkeket pedig tessék keresni a szövegben :D)

Kivételesen személyesebb információ is a végére, mert meg kell örökítenem, hogy, amikor hazaértem, majd elolvadtam. Egy "zenész-tanárbácsival" lakom együtt :3 (előbbiről tudtam) Annyira édesek voltak a 12 év körüli kis sráccal :3

Mindenre: igen!!!

Nem ígérkezik unalmasnak ez a hétvége sem. Na de előbb a múlt vasárnap.

Túl sok regélnivaló nincs a nappal kapcsolatban, kettőkor elindultunk a szlovén csajokkal vízesést nézni, aztán az épülő lakóparkot mint fő látványosságot, gyönyörködtünk a hegyekben, a tóban, napoztunk, felmentünk az Agroscope-hoz és kb ennyi. A képek érdekesebbek.

Bercikának "Zürisee" és a hegyek :D

Rohadt nagy Metasequoia, magyarul mamutfenyő, ami lövésem sincs, miért zöld, mert lombhullató o.O Biztos nem olvasta az irodalmat.
És egy szintén rohadt nagy gesztenyefa. A harmadikat (középen) meg nem mondom micsoda.
@Agroscope Wädenswil

Zalaval a vízesésnél. Igen, megint terepre öltöztem ^^

Urska sem lát semmit nappal szemben, ennek legalább örülök :D

Profilkép nem lesz belőle, mert szerintem vicsorgok rajta ... jó, csak a hunyorgós mosolyom, de akkor is -.- Pedig tetszene a kép :S

Tegnap csak ügyintéztem és háziasszonykodtam. Ma viszont konzultáltam, új rendszert kell művelnem az irodalmakhoz, ami érdekes lesz, de ha beválik, akkor örülünk neki. Mármint itt működik a rendszer, csak nekem új. Amúgy Evelyn ismét "betáblázott" avagy: "lesz egy ilyen BSc-s kurzus, érdekel?" "Hogyne" németül lesz, de tanulni jöttem, vagy mifene. Aztán "ezen a napon üzemlátogatás. Jössz?" "Természetesen!", "Meeting?" "Ott leszek!", "És lesz nyáron egy nagyobb konferencia, ahol segítség is kell, de egyébként is hasznos." "Mindenképpen!". Ki tudja, hol jön szembe velem a jövőbeli munkaadóm, szóval ilyen lehetőségekre nem áll szándékomban nemet mondani. Szóval gyorsan lett 4 programom. Jó, nem mind most, de időkitöltés. És még arról nem is beszéltem, hogy 12-én megyek Conthey-ba a bolgár csajjal (csaj ... ja, valami nagy mikroszaporítás-szakértő ^^)! És Catherine pedig jön ide. Mármint tudtommal nem akkor, szóval vele is szeretnék találkozni.

Ismét be lettem mutatva - csak így szép magyarosan - jónéhány embernek az egyetemen, Evelyn megmutatta a laborokat, mit-hova-miért-hogyan-merre találom dolgokat, a baleset védelmet is ledarálta 2 percben és mindezek után szépen elkéstem a német órámról ^^ Nem baj, aranyos a csaj és mutatott néhány nagyon jó internetes szakszótárat. Linkeket tessék kommentben kérni :P

A kilátás a Reidbach étkezőjéből valami csodás, bár sikerült megragadnom szerintem a legkevésbé szép beállítást, de majd lesz kárpótlás :)

A szlovén csajokkal megbeszéltük, hogy most hétvégén Horgen lesz terítéken, mint kirándulási hely, bár ezt én sem ismerem, szóval szűz terep ... erre jövök haza Adriannal a vonaton, aki felvetette, hogy van-e kedvem a hétvégén síelni. Hogyne lenne! Mindig is szerettem volna, bár inkább snowboardozni, de üsse kavics, jó lesz nekem taknyolni a síléccel is. Ez még időjárásfüggőben van, meglátjuk. Hazaérek, erre fogad az egyik német csaj üzenete a csoportban, hogy hétvégén lenne-e kedvünk össznépi kiránduláshoz. Háááááááát ... a síelést nem mondom le miattuk, de Horgen várhat :)

Sűrűsödik a program :D

Bolhapiac és egy csipetnyi Wädenswil

A mai küldetés a bicikli vásárlás volt. Természetesen csak azt nem sikerült venni, viszont annál érdekesebb helyen jártam. Egy "bolhapiacon" már ha ezt lehet így nevezni. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, a régi, kevésbé régi és új asztaloktól, székektől, szekrényektől kezdve lámpák, könyvek, porcelán minden, konyhai felszerelés, szemüvegek, csavarok, régi pecsétek, kulcsok, plüssök, kerti dolgok. Egy szóval minden. Két emeleten és az udvaron. Én szerelmes lettem a helybe, csak néhány fényképet készítettem, mert így is kellően furán néztek, hogy "ilyen nálatok nincs?" 

Bolhapiac van. De ekkora? Fedett? Fix nyitva tartással? Nem tudok róla. És most beszélünk egy saccra 20000-res településről.

A kedvencem ez a szekrény volt 650 frankért. Igen, még a zöld is tetszik benne, bár az összhatás fura, de szeretem azt a színt :P

Szívem szerint hülyére vásároltam volna magam, de mit csinálnék a cuccokkal szeptember után?

Szóval csak a legszükségesebbeket szereztük be: 2 tepsit, hogy végre tudjak sütni is a srácoknak, vagy rakott krumplit csinálni, egy borsörlőt, egy sodrófát, és egy mappát a cuccaimnak, hogy valahogy legalább kinézzen az asztalom.

Lehet tippelni, mennyit fizettünk. Nem húzom az idegeket: 12 frankot. Összesen. Hazáig azon szórakoztam, hogy ennyiért (3000 ft) otthon sem vettem volna ennyi mindent o.O 

Bicaj viszont nem lett, mert egy darab volt, viszont az annyira lestrapált állapotban, hogy nem adtam volna érte pénzt, hiába adta volna a bácsi csak 30 frankért. Nem érte meg.

Viszont odafele találkoztunk a Adrian csoporttársaival. Az egyik csajnak van fölös bicaja, csak fel kell újítani. A srácok megcsinálják nekem és ha jól értettem, akkor ezért cserébe megkapom amíg itt vagyok. Tökéletes.

A csajjal az egyetem tangazdaságában egyeztettünk, meg ismerkedtem a többi környezetmérnökkel vagy hogy hívjuk őket magyarul, akik ott dolgoztak (erről majd részletesebben később). Ismét hoztam a formám: a fóliasátor alatt magassarkúban, szövetkabátban, csiniben. Jól van, nem oda indultam, na. Jól elszórakoztam azon, mennyire kirívok onnan és mennyire nem mondaná meg rólam senki, hogy egyébként én is simán beállnék segíteni ^^ Elvégre szakmám :)

Hazafele pedig az Agroscope wädenswili telepén keresztül mentünk, ahol lőttem néhány fotót, de megint későn kaptam észbe ... itt vagyok még egy darabig és holnap úgyis megyek wädenswili városnézésre a szlovén csajokkal.

Ez pedig a kilátás valahonnan az Agroscope épületei alól, egy nagyon aranyos kis teraszról a tóra.

Csoportkép és nyelvórák

Akkor fussunk neki azzal, ami az előzőből kimaradt. Csoportkép. És nem kommentálom. Semmit sem ezzel kapcsolatban. Ne kérdezzétek.

A hét további része a nyelvórákból állt.

Németen ismét szép színes társaság gyűlt össze. Kínai, dél-koreai, spanyol, szír, szlovén, orosz és szerény személyem, mindezt megkoronázta a tanárnő, aki egyébként macedón, Ausztriában nőtt fel és most itt van. A bemutatkozás már mindhárom beszélt nyelven nagyon jól megy, azzal nem is lesz baj, pont ezért leszek kíváncsi a következő órákra. Főleg, hogy jövő héttől egy másik németre is járni fogok.

Szerdán angolon voltam, ami így elsőre ijesztő, mert otthon nem várták el ennyire soha hogy vélemény-kifejtsünk, pláne nem idegen nyelven, de küzdök lelkesen :) Már el is kezdtem felépíteni a nyelvtanulási stratégiámat a következő 2 hónapra. Nem a reklám helye, de az "öt év öt nyelv" blog nagyon hasznos tud lenni (linkért katt a szövegre).

Ezek után látástól mikulásig irodalmat kerestem, nem értem a végére még, viszont ma akkor is pihenek. Ezek mellett kb főzéssel töltöttem ki az időt, ha már itthon vagyok, akkor legyen a népnek kaja. Svájcban mindig rá kell jönnöm, hogy meglepően jól főzök, csak otthon lusta vagyok :D

Egyik este fényképeztem, ahogy jöttem haza, már tudom, hova fogok kiülni nyáron (vagy ha jobb idő lesz) fejet szellőztetni. Lecseréltem a citadellát a Zürichi tóra :)

Már korábban is észre vettem, hogy a tóparton van egy ilyen "szobor", de az még nem tűnt fel, hogy színesben világít, illetve színt vált. Nagyon komoly :D

Éééés megjött a tartózkodásim! Nem értem, mert ezen nem szerepel az ára. Az előzőre rá volt írva, hogy 85 frank, most 20-at fizettem eddig, gondolom a kiállításáért, de semmi többet. Lehet, hogy mert most tanulni jöttem és diák vagyok? Kép az előző blogon van, ugyanúgy néz ki, csak a tartózkodási helyem más :)

Welcome (monday) morning

Ma reggel tartották a 'welcome morningot' az Erasmusos bagázsnak. Első meglepetésként az ért, hogy milyen sokan vagyunk. 9 fő. Jó, nem eget rengetően sok, de nem is kevés, főleg ha "a nevek-a ki, honnan jött-mit fog itt csinálni" kérdésköre adott válaszok megjegyzése a cél. Tehát a teljes Erasmusos banda az alábbi nemzetiségekkel képviselteti magát, itt (/ott) Wädenswilben: 1 görög, 3 német, 3 szlovén, 1 spanyol és szerény személyem kis hazánkból.

Kávéval, reggelivel, innivalóval fogadtak minket (ezt jó lett volna tudni és nem leküldeni a 2 deci automatás cappuccino-t 2 frankért) és kaptunk egy táskát. Már ott kibontottuk a szóróanyagok ismertetése végett, de itthon felboncoltam.

A rengeteg hasznos és kevésbé hasznos szóróanyag mellett kaptunk egy diáknaptárat, egy tömb post-it-et, 2 mágnest, egy nyakbaakasztó izét, tollat, jegyzet tömbböt (utóbbi kettőt lefelejtettem a képről) és a kedvencemet: egy zacskó ZHAW-s gumimacit ^^"

És még a batárnagy táska, ami hozzá járt. Laptoptartó rekesszel.

 

Emellett elláttak egy csomó hasznos tanáccsal utazás, ügyintézés kapcsán és felajánlották, hogy van egy 10 személyes kisbuszuk, ha valahova szeretnénk menni, akkor az Erasmusos néni elvisz minket. Azt hiszem az ESN (Erasmus Students Network) szervezésében tartanak majd nekünk Fondue estet, és megszerveznek nekünk bármilyen kirándulást, kulturális programot, amit csak szeretnénk.

Ezt követően körbevezettek a campuson, a könyvtárat és a keresőrendszert is elmagyarázták, a néni megmutatta a másik campushoz vezető gyalogutat és kaptunk ingyen ebédet. Ezzel nagyon lelkesen éltem, mert amióta kint vagyok gyakorlatilag nem ettem húst. Nem mondom, hogy hiányzik, eleve nem eszem sok húst, de a tudat ... na, az hiányzott.
Itt egy gebasz volt, hogy én vittem magammal ebédet. Most madárlátta vacsi lesz belőle.

És innentől következik a HÉTFŐ!!! 

Ebédnél sikerült felhomályosítanom a szlovén srácot, hogy nekünk márpedig óránk van délután. Aranyos volt, mondta, hogy ő azzal a tudattal jött ma, hogy ez után megy haza és alszik. Édes, de nem. Vagyis majdnem. Közben csatlakozott hozzánk egy nem Erasmussal kint tanuló szlovén csaj is és vártunk a teremnél. 1-ig, aztán elmentünk rákérdezni, hogy mégis mi van, mert az épület oké, a terem is stimmel, de sehol senki rajtunk kívül. A tanulmányin sem értek utol senkit és ők sem voltak okosabbak nálunk, így maradt az, hogy írtunk az oktatónak és hazaindultunk.

Ezek után itthon ez (linkért katt a szóra) volt az első, ami szembenézett velem. Teljes mértékben átérzem.

Olyan jót napoztam a vasúton, amíg nem jött a vonat, még a kabátomat is levettem és egy vékony kötött pulcsiban ültem csak. Holnap német, szerdán angol és lehet, hogy péntekekre berendszeresítek egy 2 kredites másik németet is. Túl jó állásajánlatokat nézegettem tegnap, hogy hagyjam elveszni ennél is jobban a némettudásomat.

Egyébként egész nap azon agyaltam, hogy lehetne utánam hozni a bicajomat. Valakinek ötlete?

Két hét

Tegnap múlt két hete, hogy itt vagyok. Rohan az idő, amire észreveszem, otthon is leszek.

Csütörtökön negyed órát fagyoskodtam a vasúton, mire jött a vonat és közben felfedeztem, milyen jó lesz ott a tóparton ücsörögni nyáron :D

A hét utolsó két napja eléggé gyorsan elment, szereztem az órámba 15 frankos elem helyett 20 frankosat ... ezt tényleg bekereteztetem, ha lemerül, hogy én valaha 5000!!! forinttért cseréltettem ki egy nyavalyás elemet. Ezen kívül egy picit bosszantott, hogy leginkább csak létszámnövelésre voltam jó a héten, mert amire összeraktam, hogy mi a feladat, meddig jutottunk és átkonvertáltam magyarra, addigra a többiek jóformán végeztek, de sokat tanultam és vannak bizonyos dolgok, amit már megértek svájciul. Viszont az meglepő volt, hogy a bácsi, aki a héten pesztrált, blokkolja a német nyelv(nem)tudásomat. A srácokkal és bárkivel simán elbeszélgetek, de neki a legegyszerűbb dolgot sem bírtam elmondani, mert valami emeletes hülyeség lett belőle, de nagyon lelkes voltam és nem váltottam angolra. Akkor is megtanulok németül beszélni!!! És svájciul érteni legalább ...

Andreának hála most már tudom nagyjából használni a moodle-t, Adrian tegnap este segített beüzemelni a vpn-t, így már talán nem vagyok annyira elveszett. Fel is vettem a tárgyaimat, mehetek németre, az angolról egyelőre nincs hír, de bízom benne. Mert itt ugye lehet tanulni és ingyen is. Még ha találok valamit és lesz hozzá agykapacitásom, akkor el fogok járni, ha már itt vagyok, kihasználom a lehetőséget.

És holnap kezdődik az oktatás. Reggel Erasmusosoknak eligazítás, délután pedig kurzus. Yupp!

"Jól emlékszem, hogy te magyar vagy?"

A mai napot muszáj elmesélni, így még frissen, de már nem melegében írok egy rövid (?) posztot.

A tegnapi nap után egy kicsit féltem. Na nem attól, hogy nem tudok majd kommunikálni, hanem attól, hogyan fogom bírni aggyal. A reggel kicsit nehezen indult, miután sikerült valahogy és valamikor elég rendesen felfáznom, de időben beértem, egyből meg is találtam a termet.

2x45 perc előadás volt, szünettel, közben Hans-Ruedi - a tegnapi oktató - jött és mondta, melyik csoporthoz menjek. Kellőképp egyértelmű volt, hogy oda, ahol egyel kevesebben vannak. A második órát nem tudom, hogy éltem túl, de a végén már nem mertem pislogni, mert féltem, hogy azzal a lendülettel alszom el. A bácsi (másik) tipikusan a "ja, még ezt is elmondom", "oh, még ez jutott eszembe" oktató, nem volt egyszerű. Mindegy, vége lett az órának, felettem a csajszi megkérdezte, hogy hívnak, mert megnézi, kivel leszek egy csoportban. Mondtam, hogy nem vagyok a listán és hogy miért nem, aztán elkezdtünk beszélgetni. Valamit mondott nekem oroszul (vagy valamilyen szláv nyelven), mert ha magyar vagyok, akkor értenem kell. Fel kellett világosítanom, hogy a magyar nem szláv nyelv, egy büdös betűt nem értek abból, amit mondani próbált. Azt hiszem bolgár, de nem mernék rá mérget venni. Útközben összeismerkedtetett az egyik "csoporttársammal". Beszélgettünk még egy kicsit aztán irány a terembe.

És itt hangzott el a címben szereplő mondat. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Kiderült, hogy Andrea erdélyi magyar, aki már 12 éve itt él a családjával és a többiek is svájcinak hitték, mert még a vezetékneve is német eredetű.

Az egész napot vele töltöttem, mert az órákon és a projekten kívül jól esett kikapcsolódásként magyarul beszélni. Apropó, projekt. Ostoba feladat, mert egy sörgyárnak kell mindenféle hülyeségeit menedzselni fiktíven, prezentálni, de nekem jó belelátni az itteni oktatásba és addig is németezek. Alapvetően a csoportmunkára tanít a feladat, de néha túl soknak éreztem. Viszont néztünk jó kis szoci filmet Das perfekte TEAM címmel xD Maradandó élmény :)

Csináltam egy képet, az egyik feladatról, hogy ne megint csak a tömény szöveg legyen. Itt éppen a változtatható és a nem változtatható tényezők vannak szép színesben, dekoratívan prezentálva.

Egyébként én maradtam a "csendes megfigyelő" szerepnél, ami elméletileg nem volt, mert olyan mint német szakszókincsem nem létezik (főleg nem ilyen jellegű), így sok hasznomat nem vették. Pedig úgy adtam volna elő ... de annak nagyon csúfos vége lett volna :S

Visszatérve Andreára, végre van egy "fizikailag magyar"-om, (Vivin kívül, mert ugye ahhoz is Svájcba kellett jönnöm, hogy 1 év után találkozhassak vele...hamarosan) aki végre tudja, hogy hol lehet elemet cseréltetni az órámban!!! Ehhez is magyar kellett Svájcban, mert a svájci nem tudja.

Ebéd előtt feltöltöttem a campus kártyámat, már azon is van pénz, holnap ki is próbálom ... veszek automatás cappucino-t, mert ilyen finomat még nem ittam!

Egyébként jelentkeztem németre, ilyen Deutsch für Fremdsprachige-re és gondolkozom egy szakmai angolon, ami Academic and Professional English néven fut. Utóbbitól tartok, de még holnap megálmodom és írok az oktatónak.

A lényeg, hogy kb többet beszéltem magyarul, mint külföldiül, de legalább az agyam megmaradt, és ha ebben a 3 napban nem is villogok a német tudásommal, van rá még 7 hónapom :)

Első nap

Előre is bocsi az összevisszaságért, az agyam ma cseppfolyóssá vált.

Hivatalosan csak jövő héten kezdek, de a héten egy BSc-seknek tartott szemináriumon veszek részt. A tegnapi napot betegség miatt lemondták, de ma egy egész délelőttös irodalomkutatási előadás-gyakorlat volt. Németül. Természetesen nekem is németül kell beszélnem, és úgy általában léteznem. Nem kell mondanom, hogy érettségi óta egy betű némettel nem volt dolgom (leszámítva utazás előtt a gyorstalpaló ismétlést Szandival <3). Nagyon megerőltető, de hasznos volt, mert amint megszerzem végre a jelszavakat, hozzáféréseket, lehet támadni a cikkekkel.

Holnap egész napra megyek, egyelőre fogalmam sincs, hogy fogom túlélni, mert ma is úgy támolyogtam haza, mint aki részeg. Ha nem jelentkezem hosszabb ideig, akkor kiütöttem magam és téli álmot alszok, így tavasszal. De legalább megismerkedtem pár diákkal, aranyosak és nyitottak, de fura egy összeszokott társaságba belecsöppenni külföldiként. Lesz ez még így sem.

De hogy visszatérjek a reggelhez. Tudtam, hogy időben kell elindulnom, mert oké, hogy van térképem és tudom, melyik épületbe kell mennem, ez kevés lesz. Az is volt. Mentem a kiírt épületbe, ott közölték, hogy abban az épületben nincs könyvtár, az máshol van. A könyvtárból a néni már telefonon érdeklődött, hogy "eine junge DAME" keresi az oktatóját, és átküldött a főépületbe. Ott a recepción/portán/minyavalyán előkerítették nekem az oktatót, aki elvitt a kiindulási épületbe, csak a másik felébe. Mondtam, hogy én innen indultam, csak azt mondták itt nincs könyvtár. Mert ez "internetes könyvtár" (=gépterem). Ámen. DE! kb. 5 perccel óra kezdete előtt a helyemen voltam.

Mondja valaki, hogy unalmas az életem...!

Az Erasmusos ügyeimet továbbra sem tudtam elrendezni, mert a néni most beteg lett. De egy nagyon aranyos kolléganője leinformált, ki vagyok, honnan (a nevem hallatán megkérdezte, hogy cseh vagyok-e o.O Ezzel még nem futottam össze), elmagyarázta, hogy jövő hétfőn lesz egy Erasmus-helló-itt-rendezvény, arra menjek el, ott megkapok mindent. Én ráérek, csak a néni annó nagyon hangsúlyozta, hogy első héten ... ami a múlt hét volt ... De, már kaptam tőle egy levelet, elvileg sok hasznos infóval, csak még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam.

És végre elmentünk elrendezni a tartózkodásimat. Eddig "csak" 20 frankomba fájt ... az előzőre 85 volt ráírva ... a maradékot a pecsétért kell majd fizetnem? o.O

Egyébként egész hétvégén, tegnap irodalmaztam. Több, mint 60 oldalnyi NÉMET szakszöveget kaptam és néha kapartam a falat, mert az internetes szótárak nem ismerik a német szaknyelvet. A kedvencem eddig a halbstrauchige. Így természetesen nincs találat. Annyi még meg, hogy halb=fél, a másik fele -> bozótos. Erős pislogások és a monitor ostobán bámulása után muszáj volt hangosan is megkérdeznem, hogy ez most a félcserje akart lenni?!

És ez még olyan volt, amire rájöttem. Pontosan ezért az angollal kezdtem, mert azt legalább értem, csak sokkal kevesebb ...

Konzultáció

Tegnap összeszedtem a bátorságom és elmentem németül ügyet intézni. Egyedül. Igen, ehhez még kell, mert hiába tanultam olyan sokáig németül, a szókincsem nagyon leredukálódott 6 év után, illetve sosem beszéltem. Mivel is kezdjük? Ja igen, vonatbérlet vásárlással. Megvettem életem eddigi legdrágább vonatbérletét, cirka 60 frank és csak 2 zónában érvényes, de ott mindenre! Biztos vagyok benne, hogy veszek én még össz-zónás bérletet is, majd ha lesz kihez utazgatni. A fénykép ismét vállalhatatlan, de legalább elfogyott ^^

Egyébként pedig hódoltam a "pihend ki a Corvinust" életérzésnek :D És fényképeztem: kilátás a nappaliból a Zürichi tóra:

Ma pedig megvolt az első konzultációm. Hogy tetszik-e a téma, megfelel-e, mit gondolok máshogy, stb. Miután kb. elvárások nélkül érkeztem, határozottan tetszik, főleg, ha még a Hypericum mellé odacsapjuk a Pulsatillát is, mert miért ne. Bár, míg előbbihez kész protokollok, kidolgozott módszerek vannak, csak droid meló lesz vele (ismerve magamat, nem, mert valami úgysem fog működni ^^), addig a Pulsatillához semmi, a másik két növényhez meg még irodalom sem nagyon.

Apropó irodalom. Olyan köteget kaptam, hogy rámegy 3 napom legalább, mire átrágom magam rajta.

De vissza a reggelhez. (Csapongok, tudom, de a csomaggal jár :P) Sarok szobám van és minden reggel megállapítom, hogy a reggelekkel csak annyi a bajom, hogy a takarón kívül veszettül hideg van. Így jár, aki hozzászokik a SIK-es átlaghőmérséklethez. Most nem késtem le a vonatot, és felemelő érzés volt úgy utazni, hogy nem kell reggel rohangálnom az automatához és jegyet venni 4,2 franként (csak oda), felfelé mászni a hegyen 40 percen keresztül, mert most ezek mind a múlté a bérlettel.

Természetesen már a buszon ültem a campus felé, amikor Evelyn írt, hogy rakjuk egy órával későbbre a találkozót. Addig az előtérben vártam, olvasgattam és fotóztam. Így néz ki annak az épületnek előtere, ahol dolgozni fogok.

 

Amint megérkezett Evelyn, megismerkedhettem egy bsc-s diákjával, épp az irodalmazást beszélték át, én pedig aktívan figyeltem, mert kíváncsi voltam, mennyiben különbözik az itteni rendszer az otthonitól. Aranyos a srác, jövő héten vele is fogok találkozni azon a szemináriumon, legalább már ismerni fogok valakit :) (És az első svájci, aki kezet fogott velem, és nem jött a "kötelező" 3 puszival. Csípem a gyereket.)

Azért ott elkerekedtek a szemeim, amikor közölték, hogy a srácnak onnan van tabletje, hogy nem rég valami pályázatot nyert az egyetem és minden hallgató kapott, mert olcsóbb volt tabletet venni nekik, mint folyton nyomtatni. Én meg csak pislogtam. Svájc. Más hozzáfűznivalóm nincs.

Ahogy már említettem, ezek után Evelyn bemutatott néhány embernek, átbeszéltük a munkát, kaptam irodalmat. Mivel a validation form-omat ő nem írhatta alá, így még volt egy köröm immáron egyedül a tanszékvezetőnél is (legalábbis szerintem ez a magyar megfelelője a 'director of the institut of biotechnology'-nak). Nagyon aranyos, egyből aláírta, beszélgettünk is egy kicsit és jöttem haza. Ez a délelőtt elég tömény volt, az agyam megszűnt létezni, de most már legalább látom, hogy haladok ... valamerre.

Ügyintézés, ahogy én csinálom ^^

Ahogy írtam, tegnap ügyet intézni voltunk. Szerencsére Kilian elkísért és igazából ő rendezett el mindent én csak okosan bólogattam és fizettem. ^^

Elmentünk, hogy vegyünk SIM kártyát, elemet cseréltessünk az órámban, kiállíttassuk a tartózkodási engedélyemet és megérdeklődjük, melyik vonatbérletet a legcélszerűbb megvennem.

Nos, mindennek az eredménye:

• van egy SIM kártyám, ami nem működik a telefonommal (igen, én mondtam, de ki hallgat rám ... már megszoktam)
• karórában elemet cseréltetni Svájcban kihívás, mert SENKI sem tudja pontosan, hol kellene, mi sem találtuk meg (végülis csak az órák országában vagyok ^^)
• tartózkodásihoz még kellene a szerződés, hogy itt lakom, ami még csak folyamatban van ...
• a vonatbérleten pedig továbbra is gondolkozom, főleg, hogy ma egy nagyobb utazást vetítettek elém, de erről majd a  maga idejében.

Biciklivel indultunk el, ami nagyon furcsa volt, mert otthon rettegek vele közlekedni, hiába voltam nagyon lelkes, miután ezelőtt hazamentem. Egyszerűen nem merek vele otthon közlekedni, viszont itt semmi bajom. Kellene szereznem egyet, mert most ugyan kaptam két hétre, de utána sem ártana ... Nem tudom, melyiket éri jobban meg: venni egyet itt, vagy elhozni a sajátomat.

Minél többet nézek tv-t, kezdek rájönni, hogy egész jól értem a németet, viszont nagyon össze bírnak zavarni, amikor a többiek mondatonként nyelvet váltanak. Oké, hogy értem mindkettőt és ha akarom, beszélem is, de annyira nem perfektül, hogy ne zavarjon meg, ha váltogatjuk. Így azért születnek érdekes mondatok angol szerkezettel és néhány német szóval közben ^^

Ma pedig Wädenswilben voltam, Evelynnél. Hoztam a formámat és lekéstem a vonatot, mert az a nyavalyás jegyautomata nem működött, amire megtaláltam a másikat, arra elment a vonat és akkor még ott volt, hogy már 1,5 éve nem jártam Wädiben és útközben erősen próbáltam emlékezni, jó úton megyek-e. Elkéstem ugyan, de odataláltam és még Marlene-nel is találkoztam. Furcsa, de nagyon jó érzés, hogy már néhányan ismernek az egyetemen és puszikkal üdvözölnek.

Evelynnel egyeztettük, hogy hogyan gondoltam a diplomamunkát, mit fogok csinálni, kb milyen ütemben, mikor jönnek, honnan, akikkel dolgozom, a bolgár csajt majd lehet, hogy én kísérem le Conthey-ba az ACW-hez. Jövő héten elvileg BSc-sekkel leszek irodalom keresős kurzuson, addig készítem az agyam az egész napos német oktatáshoz.

Mindenesetre eddig tetszik a témám. Nem molekuláris, de kellően érdekesnek hangzik, a molekuláris dolgokhoz pedig egyébként már van fogalmam, legalább ennek is lesz értelme :)

Pénteken megyek vissza, addig át kell gondolnom a feladatokat, ötletelni és kérdezni.

Aztán mentünk az Erasmus irodába, hogy megkapjam a Campus kártyámat, a jelszavakat, az egyetemi mail-címemet, elérhetőségeket, kitöltessem a hazaküldendő dolgokat, stb, stb. Természetesen a néni hazautazott, legkorábban TALÁN jövő hétfőn lesz. Addig ugyan kiállították a Campus kártyámat, de nem érvényes. Viszont, olyan bambán vigyorgom rajta, hogy öröm nézni xD

Tehát két nap alatt jóformán semmit sem sikerült elrendezni, hoztam a formámat, de legalább van kilátásom arra, hogy jövő héten nem unom meg az életem, csak élni sem lesz energiám :D

Első füstjel

Már meg sem tudom számolni az elmúlt pár napban hányan kérdeztek rá, hogy milyen volt az utam, milyen itt, stb. Sokkal egyszerűbb ilyen formában életjelet adni, mint mindenkinek külön-külön leírni. Tudom, személytelen, de aki nem elégszik meg ezzel, ott a skype.

Tehát kezdjük az elején. Volt rá saccra egy délelőttöm, hogy kiköltözzek a kollégiumból és elpakoljak mindent. Az okát sokan tudják, szokás szerint, a rendszer volt ellenem, nem direkt hagytam a végére. Két éjszaka nemalvás és ilyen rohamtempós költözés után unokahugim és Lilla kikísértek a vonatra. A kabin nagyon kicsi 6 személyre, a két bőröndöm elfoglalta a fülke felét, de szerencsére később kiderült, hogy egyedül leszek végig, így elfértem. A búcsúzás pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett: volt zsebkendővel integetés, szívecske-dobálás a vonatról le és vissza, mert ki akar komoly lenni és könnyekkel búcsúzni?! (leszámítva, ha a nevetéstől potyognak :))

Az órám abban a pillanatban megállt, amikor a lányok leszálltak, hogy ne maradjanak fent velem a vonaton. A 15 frankos elem érezte, hogy jön haza és hogy újra itt kelljen cseréltetnem ^^ Emellett Kelenföld és Budaörs között felső vezeték-szakadás. Még Győrbe sem értünk, mire a telefonom aksija félig sem volt. Oké, kikapcs. Az utam elejét végigvigyorogtam, hogy ennyi minden is csak velem történhet egyszerre.

Gondoltam nagy naivan, leszek annyira fáradt, hogy aludjak mint a tej, naiv voltam. Ismét. Minden egyes lassításra-megállásra-elindulásra felébredtem, amikor hajnali 1 környékén rájöttem a vonaton való alvás titkára, utána viszont arra riadtam fel fél óránként, hogy 'már biztos a svájci határon vagyunk, jönnek ellenőrizni az iratokat'. Persze, ezt fél 3-tól kb 6-ig játszottam, amikor tényleg jöttek. Ennyit az alvásról.

A bőröndökkel feltűnően könnyen boldogultam, pedig úgy érzésre 25 és 30 kilósak lehettek. A síelni jövő srácok meg is jegyezték, hogy jó erőben vagyok (a lépcső felénél már nem lett volna értelme átadni nekik, hogy segítsenek, mert csak rontottam volna a helyzetemen) Jót tett a lelkemnek, na. A másik vonat pedig szerencsére alacsony padlós volt. Horgenben viszont a 2.-ra már képtelen voltam felhozni, de a vasúttól hazáig már volt segítségem :)

Itt egyelőre nem sok mindent csináltam. Egy óra alatt sűrű káromkodások közben -, hogy már megint ezt kell csinálnom - kipakoltam, elmentem bevásárolni, aludtam, mert már össze-vissza beszéltem a fáradtságtól, vacsit főztem a srácoknak, és ők hazamentek. Azóta (ma estig) egyedül voltam, pihentem, élveztem az édes semmittevést és a német tv adókat. Vacak idő volt, és hétvégén egyébként sincs itt nyitva semmi, úgyhogy nem is indultam, majd holnap, úgyis ügyintéznem kell.