A mai napot muszáj elmesélni, így még frissen, de már nem melegében írok egy rövid (?) posztot.
A tegnapi nap után egy kicsit féltem. Na nem attól, hogy nem tudok majd kommunikálni, hanem attól, hogyan fogom bírni aggyal. A reggel kicsit nehezen indult, miután sikerült valahogy és valamikor elég rendesen felfáznom, de időben beértem, egyből meg is találtam a termet.
2x45 perc előadás volt, szünettel, közben Hans-Ruedi - a tegnapi oktató - jött és mondta, melyik csoporthoz menjek. Kellőképp egyértelmű volt, hogy oda, ahol egyel kevesebben vannak. A második órát nem tudom, hogy éltem túl, de a végén már nem mertem pislogni, mert féltem, hogy azzal a lendülettel alszom el. A bácsi (másik) tipikusan a "ja, még ezt is elmondom", "oh, még ez jutott eszembe" oktató, nem volt egyszerű. Mindegy, vége lett az órának, felettem a csajszi megkérdezte, hogy hívnak, mert megnézi, kivel leszek egy csoportban. Mondtam, hogy nem vagyok a listán és hogy miért nem, aztán elkezdtünk beszélgetni. Valamit mondott nekem oroszul (vagy valamilyen szláv nyelven), mert ha magyar vagyok, akkor értenem kell. Fel kellett világosítanom, hogy a magyar nem szláv nyelv, egy büdös betűt nem értek abból, amit mondani próbált. Azt hiszem bolgár, de nem mernék rá mérget venni. Útközben összeismerkedtetett az egyik "csoporttársammal". Beszélgettünk még egy kicsit aztán irány a terembe.
És itt hangzott el a címben szereplő mondat. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Kiderült, hogy Andrea erdélyi magyar, aki már 12 éve itt él a családjával és a többiek is svájcinak hitték, mert még a vezetékneve is német eredetű.
Az egész napot vele töltöttem, mert az órákon és a projekten kívül jól esett kikapcsolódásként magyarul beszélni. Apropó, projekt. Ostoba feladat, mert egy sörgyárnak kell mindenféle hülyeségeit menedzselni fiktíven, prezentálni, de nekem jó belelátni az itteni oktatásba és addig is németezek. Alapvetően a csoportmunkára tanít a feladat, de néha túl soknak éreztem. Viszont néztünk jó kis szoci filmet Das perfekte TEAM címmel xD Maradandó élmény :)
Csináltam egy képet, az egyik feladatról, hogy ne megint csak a tömény szöveg legyen. Itt éppen a változtatható és a nem változtatható tényezők vannak szép színesben, dekoratívan prezentálva.
Egyébként én maradtam a "csendes megfigyelő" szerepnél, ami elméletileg nem volt, mert olyan mint német szakszókincsem nem létezik (főleg nem ilyen jellegű), így sok hasznomat nem vették. Pedig úgy adtam volna elő ... de annak nagyon csúfos vége lett volna :S
Visszatérve Andreára, végre van egy "fizikailag magyar"-om, (Vivin kívül, mert ugye ahhoz is Svájcba kellett jönnöm, hogy 1 év után találkozhassak vele...hamarosan) aki végre tudja, hogy hol lehet elemet cseréltetni az órámban!!! Ehhez is magyar kellett Svájcban, mert a svájci nem tudja.
Ebéd előtt feltöltöttem a campus kártyámat, már azon is van pénz, holnap ki is próbálom ... veszek automatás cappucino-t, mert ilyen finomat még nem ittam!
Egyébként jelentkeztem németre, ilyen Deutsch für Fremdsprachige-re és gondolkozom egy szakmai angolon, ami Academic and Professional English néven fut. Utóbbitól tartok, de még holnap megálmodom és írok az oktatónak.
A lényeg, hogy kb többet beszéltem magyarul, mint külföldiül, de
legalább az agyam megmaradt, és ha ebben a 3 napban nem is villogok a
német tudásommal, van rá még 7 hónapom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése