Már meg sem tudom számolni az elmúlt pár napban hányan kérdeztek rá, hogy milyen volt az utam, milyen itt, stb. Sokkal egyszerűbb ilyen formában életjelet adni, mint mindenkinek külön-külön leírni. Tudom, személytelen, de aki nem elégszik meg ezzel, ott a skype.
Tehát kezdjük az elején. Volt rá saccra egy délelőttöm, hogy kiköltözzek a kollégiumból és elpakoljak mindent. Az okát sokan tudják, szokás szerint, a rendszer volt ellenem, nem direkt hagytam a végére. Két éjszaka nemalvás és ilyen rohamtempós költözés után unokahugim és Lilla kikísértek a vonatra. A kabin nagyon kicsi 6 személyre, a két bőröndöm elfoglalta a fülke felét, de szerencsére később kiderült, hogy egyedül leszek végig, így elfértem. A búcsúzás pont olyan volt, mint amilyennek lennie kellett: volt zsebkendővel integetés, szívecske-dobálás a vonatról le és vissza, mert ki akar komoly lenni és könnyekkel búcsúzni?! (leszámítva, ha a nevetéstől potyognak :))
Az órám abban a pillanatban megállt, amikor a lányok leszálltak, hogy ne maradjanak fent velem a vonaton. A 15 frankos elem érezte, hogy jön haza és hogy újra itt kelljen cseréltetnem ^^ Emellett Kelenföld és Budaörs között felső vezeték-szakadás. Még Győrbe sem értünk, mire a telefonom aksija félig sem volt. Oké, kikapcs. Az utam elejét végigvigyorogtam, hogy ennyi minden is csak velem történhet egyszerre.
Gondoltam nagy naivan, leszek annyira fáradt, hogy aludjak mint a tej, naiv voltam. Ismét. Minden egyes lassításra-megállásra-elindulásra felébredtem, amikor hajnali 1 környékén rájöttem a vonaton való alvás titkára, utána viszont arra riadtam fel fél óránként, hogy 'már biztos a svájci határon vagyunk, jönnek ellenőrizni az iratokat'. Persze, ezt fél 3-tól kb 6-ig játszottam, amikor tényleg jöttek. Ennyit az alvásról.
A bőröndökkel feltűnően könnyen boldogultam, pedig úgy érzésre 25 és 30 kilósak lehettek. A síelni jövő srácok meg is jegyezték, hogy jó erőben vagyok (a lépcső felénél már nem lett volna értelme átadni nekik, hogy segítsenek, mert csak rontottam volna a helyzetemen) Jót tett a lelkemnek, na. A másik vonat pedig szerencsére alacsony padlós volt. Horgenben viszont a 2.-ra már képtelen voltam felhozni, de a vasúttól hazáig már volt segítségem :)
Itt egyelőre nem sok mindent csináltam. Egy óra alatt sűrű káromkodások közben -, hogy már megint ezt kell csinálnom - kipakoltam, elmentem bevásárolni, aludtam, mert már össze-vissza beszéltem a fáradtságtól, vacsit főztem a srácoknak, és ők hazamentek. Azóta (ma estig) egyedül voltam, pihentem, élveztem az édes semmittevést és a német tv adókat. Vacak idő volt, és hétvégén egyébként sincs itt nyitva semmi, úgyhogy nem is indultam, majd holnap, úgyis ügyintéznem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése