Konzultáció

Tegnap összeszedtem a bátorságom és elmentem németül ügyet intézni. Egyedül. Igen, ehhez még kell, mert hiába tanultam olyan sokáig németül, a szókincsem nagyon leredukálódott 6 év után, illetve sosem beszéltem. Mivel is kezdjük? Ja igen, vonatbérlet vásárlással. Megvettem életem eddigi legdrágább vonatbérletét, cirka 60 frank és csak 2 zónában érvényes, de ott mindenre! Biztos vagyok benne, hogy veszek én még össz-zónás bérletet is, majd ha lesz kihez utazgatni. A fénykép ismét vállalhatatlan, de legalább elfogyott ^^

Egyébként pedig hódoltam a "pihend ki a Corvinust" életérzésnek :D És fényképeztem: kilátás a nappaliból a Zürichi tóra:

Ma pedig megvolt az első konzultációm. Hogy tetszik-e a téma, megfelel-e, mit gondolok máshogy, stb. Miután kb. elvárások nélkül érkeztem, határozottan tetszik, főleg, ha még a Hypericum mellé odacsapjuk a Pulsatillát is, mert miért ne. Bár, míg előbbihez kész protokollok, kidolgozott módszerek vannak, csak droid meló lesz vele (ismerve magamat, nem, mert valami úgysem fog működni ^^), addig a Pulsatillához semmi, a másik két növényhez meg még irodalom sem nagyon.

Apropó irodalom. Olyan köteget kaptam, hogy rámegy 3 napom legalább, mire átrágom magam rajta.

De vissza a reggelhez. (Csapongok, tudom, de a csomaggal jár :P) Sarok szobám van és minden reggel megállapítom, hogy a reggelekkel csak annyi a bajom, hogy a takarón kívül veszettül hideg van. Így jár, aki hozzászokik a SIK-es átlaghőmérséklethez. Most nem késtem le a vonatot, és felemelő érzés volt úgy utazni, hogy nem kell reggel rohangálnom az automatához és jegyet venni 4,2 franként (csak oda), felfelé mászni a hegyen 40 percen keresztül, mert most ezek mind a múlté a bérlettel.

Természetesen már a buszon ültem a campus felé, amikor Evelyn írt, hogy rakjuk egy órával későbbre a találkozót. Addig az előtérben vártam, olvasgattam és fotóztam. Így néz ki annak az épületnek előtere, ahol dolgozni fogok.

 

Amint megérkezett Evelyn, megismerkedhettem egy bsc-s diákjával, épp az irodalmazást beszélték át, én pedig aktívan figyeltem, mert kíváncsi voltam, mennyiben különbözik az itteni rendszer az otthonitól. Aranyos a srác, jövő héten vele is fogok találkozni azon a szemináriumon, legalább már ismerni fogok valakit :) (És az első svájci, aki kezet fogott velem, és nem jött a "kötelező" 3 puszival. Csípem a gyereket.)

Azért ott elkerekedtek a szemeim, amikor közölték, hogy a srácnak onnan van tabletje, hogy nem rég valami pályázatot nyert az egyetem és minden hallgató kapott, mert olcsóbb volt tabletet venni nekik, mint folyton nyomtatni. Én meg csak pislogtam. Svájc. Más hozzáfűznivalóm nincs.

Ahogy már említettem, ezek után Evelyn bemutatott néhány embernek, átbeszéltük a munkát, kaptam irodalmat. Mivel a validation form-omat ő nem írhatta alá, így még volt egy köröm immáron egyedül a tanszékvezetőnél is (legalábbis szerintem ez a magyar megfelelője a 'director of the institut of biotechnology'-nak). Nagyon aranyos, egyből aláírta, beszélgettünk is egy kicsit és jöttem haza. Ez a délelőtt elég tömény volt, az agyam megszűnt létezni, de most már legalább látom, hogy haladok ... valamerre.