2014. április 24., csütörtök

Újra itthon

Már második éjszaka, hogy ismét a saját ágyamban fogok aludni. Igen, Svájcban. És nemcsak a fogkefe miatt ... (magyarázat: Hédivel beszéltük, hogy az már otthon, ahol van fogkeféd)
Az otthonlét sűrű volt. Sűrűbb, mint gondoltam, de jó volt titeket látni. És felemelő volt, ahogy fogadtatok <3 <3 És nem utolsó sorban, bocsánat mindenkitől, akire nem maradt időm.
Szombaton Adriant is összeszedtem a vasúton és az utolsó 2-2,5-3 nap idegenvezetősdivel telt. Egerszeg/TV torony - Keszthely/Balaton/Festetics kastély - Hévíz/fagyi - Egerszeg/süti - Budai Arbor. Ahogy láttam, élvezte, még az "idióta" barátaimat is :3 Betegre ettük magunkat, cukormérgezést kaptunk, és életünkben először jártunk a Festetics kastélyban. Nem gáz, hogy nyaranta rendszeresen voltam Keszthelyen, és egyébként is 40 km-re van egerszegtől, de valahogy mindig kimaradt ... De az igazi az volt, amikor felszálltunk a vonatra, elindult és közöltem, hogy 'megyünk haza'.
A vonaton épp csak aludni nem sikerült, de miután hazaértünk kb csak zuhanyozni volt időm és irány az egyetem. Ebédre megbeszéltük Simonával (a csaj, akivel dolgoztam), hogy találkozunk egy barátjával és kebapot eszünk (így csúfolják itt a gyrost). Jött a srác is, beszélgettek, amikor feltűnt neki, hogy én nem beszélni svájci német, le is cseszett, hogy miért nem szóltam, de igazából szeretem hallgatni, ha már beszélni nem tudom, legalább a passzív nyelvtudásom fejlődjön svájciul. Beszélgettünk egy kicsit, amikor is rákérdezett, hogy honnan tévedtem ide. Mondtam neki, mire egy pillanatig csend lett, majd megszólalt: "Akkor Sz. Csaba. Örvendek." Én azóta is keresem az államat valahol a wädenswili vasútállomáson. Persze, sok a magyar Zürich környékén, de amikor valakivel úgy ismerkedsz meg, hogy perfektül beszéli a svájci németet, és egy egyetemen tanultok, nem is feltételezed, hogy magyar származású.
Ezen kívül meló volt, ahol kb a kávé tartott életben, estére viszont felpörögtem és egyfolytában németül beszéltem...felteszem egész tűrhetően, mert Adrianon látszik, ha valami eget rengető hülyeséget mondok :D
Ma pedig elköszöntem Rubytól is. Holnaptól már nem dolgozik a laborban ... sajnálom, mert szerettem, és hiányozni fog, de meghívott hozzájuk Schaffhausenbe, és menni is fogok. Felírtam a képzeletbeli listámra rögtön Genf és Luzern után. (Luzern már csak azért is, hogy nappal is lássam ^^)

képek lehet, hogy jönnek ide később, érdemes lehet visszanézni.

2014. április 14., hétfő

Hiszti 1.0

És akkor jöjjön a tömény hiszti. Előre is bocsi, akit nem érdekel, még ennél a pontnál katt a piros ikszre ott fent (több lap megnyitása esetén, elég csak a kicsire. De az is iksz). Igen, arra.

Tehát a szitu: holnap este hazautazom, majdnem egy hétre. És NEM AKAROOOOK!!! Mármint félreértés ne essék, szeretnék mindenkivel találkozni (ami eleve halálra ítélt ötlet), de mégiscsak azért fizetnek, otthoni léptékben nagyon is sokat (itteniben már elenyésző az összeg), hogy itt legyek. Tanuljak. Külföldiül beszéljek. Barátkozzak. És mindezt veszettül élvezem.
Félreértés-ne-essék-2.0: szeretek otthon lenni. Tényleg. Minden trutyival együtt szeretem a budapesti létet, a Corvinust, az országot. Kérem a köveket! Lehetőleg egymás után, úgy jobban fáj! De még nem "járt le a mandátumom" még ez az életem, per pill ez az otthonom, a két lökött pedig egyre jobban a szívem csücske. Az évfolyamomat is imádom! Nem, nem jobban, mint titeket otthon, illetve itt a szomszédban! De teljesen más. Ami majd nem a hisztiposzthoz tartozik.
Két nagy bajom van: 1. a szabadidő, itt nincs 20 név a telefonomban, akit hétvégére lehet riasztani, ha épp nincs mit csinálnom, 2. a labor ugyan jobban felszerelt, de egyelőre továbbra is jobb barátságban vagyok a nukleinsavakkal, mint a hatóanyagokkal.
Ezeket leszámítva viszont imádok itt lenni. Szeretem a túlpartot nézni éjszaka, vonatozni minden nap, betegre enni magam csokival, ebédszünetet tartani, angolra, németre járni ingyen és bérmentve, svájci németet tanulni, néha-néha németül beszélni, virágot kapni a vasútállomáson, nem félni biciklire ülni, angolul előadást hallgatni. Tényleg élvezem. Jó, aki ismer, tudja, mindig onnan nézem az adott helyzetet (legalábbis próbálom), ahonnan a legtöbbet tudok kihozni belőle. Ezért szeretek otthon lenni. De nem most. Nem így. Nem holnaptól! Nem 12 óra utazással! Egyetlen dolog boldogít, hogy Adrian jön szombaton Egerszegre. A másik jómadár megy Nepálba a héten, így ő nem tud jönni, majd legközelebb, amikor szerintem hasonló lelkesedéssel fogok nekivágni a 12 órás útnak.
Tehát bármennyire is szeretlek titeket, bármennyire is szeretnélek átölelni, beszélgetni, sörözni, bármit, most úgy megyek haza, mint akinek a fogát húzzák.

Ennek ellenére, szerda délelőttől üdv újra egy országban! már akivel

2014. április 10., csütörtök

Botanikus kert + miegyéb

Egy kicsit megcsúsztam a bejegyzéssel, mert a fényképek színe-minősége elég vacak volt, úgyhogy kicsit fel kellett őket tuningolni :)
Múlt hét hétfőn a bolgárokkal voltam. Végre megismerhettem a team másik felét is, elvégre velük fogok dolgozni/az ő munkájuk egy részét fogom csinálni. Délelőtt körbevittek minket a Grüntal campus kertéjén, egy csomó hasznos ötletük volt a díszkertészettel kapcsolatban :)
Kedd labor, szerdán délelőtt egy előadássorozat, ki mit csinál-mi is ez a projekt valójában, délután pedig a második angol előadásom. Megdicsértek és itt már sokkal jobban éreztem magam. A legnehezebb része az, volt, amikor megkértek, hogy beszélek néhány mondatot az anyanyelvemen, csak hogy érezzem a különbséget. De összességében ez már sokkal pozitívabb élmény volt.
Csütörtökön délután pedig a zürichi botanikus kert. Egész délutános program volt, de nagyon megérte.


Mert kellően előnytelen mindhármunkról :)
balról: Kalina, jómagam, Evelyn
A fa, ami csak százegynéhány éves, csak túl
sok a tápanyag + a bagázs hátulról
Pulsatilla, mert mégiscsak majdnem vele dolgozok
növényházak :3
A rengeteg képet, amit kint és bent lőttem egyesével lehetetlenség felrakni, talán ebben a formában is megteszi :)
Aztán elmentünk kávézni a belvárosba, megnéztük Zürichet az ETH tetejéről, és ha már készült ilyen:
"Merre laksz?" "Arraaaaa" :D
(szinténrohadtelőnytelendekitérdekel)
itt voltunk fent :3
Ez pedig az ETH főépülete belülről. Közel olyan szép, mint a
Corvinus főépülete ... ide sem ártana a nagyestélyi és a
herceg a lépcső aljára :D
Szörnyű volt búcsút mondani Kalinának, és egyben jó lecke is, hogy mennyire meg tudok szeretni embereket 1-1 hónap alatt ... de hát "kénytelenek" vagyunk kapcsolatban maradni a munka miatt :)
Mivel egész nap nem sikerült túl sok mindent enni, így Simonával elmentünk hamburgerezni. Egy vagyon volt, de hmmm. Olyan fancy helyen voltunk, mint otthon a cserpes, csak ez kimondottan hamburgerező. Otthonra is holy cow-t!!!

Egész hétvégén haldokoltam. Tényleg ezt a pasik megirigyelnék, ahogy én tudok szenvedni egy még-nem-vagyok-beteg-de-valszeg-leszek állapotban. De vasárnap összeszedtem magam, mert Alexszel volt találkám. Jó volt újra látni 2 év után. Végigsétáltuk a várost, sokat beszélgettünk, megnéztük kívülről a kínai kertet, kávéztunk, megmutatta a Zürichi egyetemet és és abba a helybe szerelmes vagyok! Mármint egy hatalmas parkban van. Zöld és zöld és a város széle :3 A ZHAW is szép, de érződik rajta az az igazi főiskolai hangulat. Fura, mert én a személytelen egyetemhez vagyok szokva, jobban "otthon szaga" volt Alex egyetemének. Az ETH meg már a másik véglet ... túl személytelen.

A  héten egyelőre semmi. Elkezdtem végre tényleg a saját munkám, eltörtem egy daráló pengéjét, kiborítottam az egyik mintám felét. Kezdek belerázódni a munkába és itt is vagyok olyan béna, mint otthon ^^
Volt egy 2 perces improvizálós német prezentációm is kedden. Természetesen arra már nem volt idő, hogy az én szövegemet is megírjuk, így a végét improvizálnom kellett, de  nem ment rosszul :)
Tegnap az egyik lakótársam is megdicsért, hogy milyen jól beszélek németül. Ezt csak ezért tette, mert vele még valahogy nem jött össze soha a német kommunikáció. Kicsit ellentétes ritmusban élünk, így ált. hulla voltam, amikor beszélgettünk, olyankor pedig nem erőltetem a németet. Szóval tegnap megdicsért. És ebből csak annyi következik, hogy szarul beszélek xD Mert amikor tényleg jól beszélsz, már nem mondják ^^"

 Egyébként Evelyn valamikor megemlítette, hogy jövőre Magyarországon lesz valami konferencia, ahol majd "bemutathatod az eredményeidet" o.o Tetszik :D

2014. április 3., csütörtök

Valahol a térképen - Luzern

Fura belegondolni, hogy ezelőtt ennyi idő után azt mondtam, hogy már túl vagyok a felén. Most szerencsére még messze vagyok ettől...DE HOGY TELT EL 2 HÓNAP?!

Na, de vissza oda, ahol az előző bejegyzést abbahagytam.
Tehát péntek délután-este hazarohantam, összekészülődtem és irány a zürichi reptér, hogy üzleteljek Vivivel. Olyan jó volt látni :3 Viszont valahol szomorú, hogy ezért Svájcba kellett jönnöm ... Végül jobban elbeszélgettük az időt, mint tervben volt, így valamikor éjfél után értem haza ... addigra már sms-ben lebeszéltem a lakótársakkal, hogy reggel mikor indulunk.
Természetesen rohadt korán reggel lett, főleg, hogy óracsörgés előtt 1 órával ébredtem ... így jár az, aki átáll az 5 órás alvásperiódusra és utána nem bír normálisan többet aludni.

Elkészülni és irány Luzern. Mármint a kanton, mert az úticél Wolhusen volt, ahol bevásárlás és irány a Napf a két lakótárssal és egy ausztrál csajjal. Ismét én voltam az, aki a lehető legmegfelelőbb felszerelésben indul túrázni, de túrabakancs Egerszegen, mert ugye arra otthon van szükség ^^ Túléltem és nem is ázott nagyon át a cipőm, ellenben kitágult annyira, hogy már kényelmesebb.
De tessék, kéééépek:



Olyan, mintha csak oda lennék Photoshopolva o.O
A két jómadaram :3
Van még egy kép, a kedvencem, de azon mindenki annyira vállalhatatlanul néz ki, hogy itt nem teszem közzé ^^

Ebéd után uccu lefelé. A trópusi házban kávéztunk egyet, megnéztük a tényleges növényes részlegüket, egy várromot és indultunk vacsizni. Adrian meghívott hozzájuk Ruswilbe, megmutatta a gazdaságukat, a házat, végre macskázhattam és finomat ettem :3 Nem élnek csúnya helyen ... bár Svájc eleve egy kis wonderland ... legalábbis nekem.
Theobroma cacao :3
A kis kauliflóriás szentem :3

Aztán irány összeszedni a másik jómadarat és go biliárdozni.
Mielőtt beléptünk a klubba, azzal kezdték, hogy ott élték a fiatalságukat, akkor a hely mindig tele volt, most meg csak a pultos néni volt ott ... még poénkodtam is azzal, hogy ez csak annyit jelent, hogy megöregedtek ... határozottan fura humorom van, tudom.
A néni nagyon aranyos volt, egyből leinfózta ki vagyok, honnan, miért ... a második sör ingyen volt. Nekem welcome, a srácoknak pedig törzsvendégként. Saccra öt éve biliárdoztam utoljára, az elején elég vacakul ment, de 2 kör után már egész esélyesnek mondtam volna magam. Csak utána ütött a fáradtság, szóval inkább átadtam a terepet az újonnan érkezőknek. Amíg nem volt ott senki, azért megtudakoltam, milyen velem lakni, és hogy végülis miért engem választottak. Fura volt hallani az indokot, de jó érzés, hogy szimpi voltam nekik :3 Meg hogy tényleg segítenek tanulni és hogy ne féljek beszélni németül, stb, stb ... imádom őket <3
Elvileg az volt a terv, hogy még aznap este hazautazom, mert hajnalban elég nehézkesen tudtam volna közlekedni, de a srác, aki a héten nálunk járt, addig beszélt, hogy nála aludhatok, hogy maradtam. Vicces volt, mert eleve hülyén éreztem magam, hogy egész nap a "nyakukon lógtam" és akkor még jön ez az "aludj nálam dolog is", és egyből mondani kezdte, hogy saját szobám lesz, amit be is zárhatok, ha akarok.
Biliárd után uccu Luzernbe, a "szállásomra" inni. A sok whisky-kóla közben megtárgyalták, hogy mindenki a család fekete báránya ... vagyis Adrian épp a "zöld" bárány (vannak itt is bajok) :D és hogy velem mi a helyzet.
Aztán irány a parti. Erről legyen elég annyi, hogy éééééérdekes volt. Magamtól nem mennék, de elmondhatom, hogy ilyenen is voltam. Határozottan jó móka figyelni az embereket, főleg, ha hiába ittál elég sokat, nem érzed.
Valamikor 6 óra felé "hazaértünk" (mint kiderült Kilian is ott aludt, aminek azért titkon örültem) és kitalálták, hogy ők még esznek. Jó, együnk. Eszembe jutott közben, hogy én még a csütörtök esti beszólásért tartozom nekik valami bosszúval, ami a "répa, retek, mogyoró" kezdetű mondóka gyakorlása volt. Jelentős mennyiségű alkohol után is egész jól ment nekik ^^
Valamikor 7 óra magasságában ágyba is kerültünk és 1 körül már keltem, mert már igencsak vágytam haza és dolgom is volt ... és még mindig nagyon cuki, amikor pátyolgatnak, hogy meddig menjek a busszal, hányas vágányról megy a vonat, hol kell átszállni ... nincs szívem megmondani nekik, hogy nagykislány vagyok, menni fog. Mellesleg Svájcban közlekedni gyerekjáték.

És ahogy a némettanárom is mondta, elmondhatom, hogy:
"- Voltál Luzernben?
 - Igen
 - És mit láttál a városból?
 - Semmit.
 - Ellenben sötét volt?
 - Igen."

2014. április 1., kedd

A hét, amikor nem kellett volna felkelni

Tudom, egy kicsit eltűntem mostanában, se mail, se bejegyzések, se skype ... az alvás nem éppen tartozott a napirendemhez. De ugyan kinek is kell az?! Csak a gyengék művelik :P
Viccet félretéve, tényleg sűrű volt. A berni tárgyamhoz megírni a summary-t, a diasort készre varázsolni, tanulni a pénteki vizsgára, órákra járni, laborozni ... De legalább nem unatkoztam. És a tavasz is beköszöntött :D (na ez nem a héten történt, már inkább előző heti fénykép)


Kedden droid melóm volt, de legalább haladunk valamerre és ezenfelül a német órák is tök jók voltak. Nagyon élvezem őket, mert érzem, hogy egyre jobban megy... vagy inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy egyre lelkesebb vagyok.
Szerdán végre a laborban is végre olyat csináltam, amivel tanultam is. Táptalajokat csináltunk és rápakoltuk a különböző szöveteket, hogy legyenek kis kalluszkáink :3 Kíváncsi vagyok, mennyit fertőztem be :D Kicsit hosszúra sikeredett ez a szeánsz, mert 8 órában nyomtuk egyhuzamban, aminek a vége az lett, hogy nem volt agyam elmenni angolra. Nagyon bántam hogy ki kellett hagynom, de abban az állapotban maximum egy szobanövény értelmi képességeit tudtam volna reprodukálni.
Ja, és a nap fénypontja: magyar posta. Anyu utánam küldte a szótáramat, mert a pénteki vizsgám open book vizsga volt és lehetett szótarat használni. Biztos, ami biztos, legyen nálam. Ez a látvány fogadott reggel a postán:


Majdnem hangosan felnevettem, amire a hölgy csak annyit mondott, hogy "hát igen, ez majdnem egy kész gyűjtemény". Kivágom és megy a falra dekorációnak xD
Csütörtökön megint vendégünk volt, és meg kell állapítanom, hogy egyre szimpatikusabb barátaikat ismerhetem meg. Kár, hogy a vacsit leszámítva nem nagyon tudtam szocializálódni, mert másnap vizsga és hát ugye előadok! És tanulni is kell ... Úgyhogy belevetettem magam a tananyagba.
A reggel szörnyű volt, hogy most hárman alszanak a lakásban, amíg én kelhetek rohadt korán -.- De segáz, uccu neki a napnak. Ami azzal indult, hogy a "Tageskarte"-m nem működött, pedig egy alkalmam még volt rajta. Nem gáz, veszünk 51 frankos jegyet aznap reggel is. Később megtudakoltuk ilyenkor tud a kaller is pecsételni, de nem mertem elmenni még Zürichig sem kvázi jegy nélkül. Az előadásom saját megítélésem szerint tűrhető volt, de remegtem mint a nyárfalevél. A következőnél már nem leszek ennyire ideges. A vizsga meg ... hogy is fogalmazzak ... rohadt hosszú volt. 3 óra egyhuzamban. Nem, nem 45 percben számolva ... 3x60 perc megállás nélkül. Kb 2 óra után már esélytelen volt komolyabb agyfunkciót kicsikarni magamból :S Okosabb lett volna megíratni 2 részletben, elvégre úgyis két külön feladatlapot kaptunk -.- De én kicsi vagyok és buta.

Vizsga után elrendeztük a Tageskartemat, kaptam kiegészítőt egy alkalomra és a pénzemet is visszakaptam. Gondoltam nagy naivan, hogy a csaj, majd ráírja a reggeli időpontot a kiegészítőre, de nem. Érvényesítsem, ha utazok ... ahaaa ... ergo volt egy ingyen utam Bernbe, ami egyébként röpke 26 frank féláron. A csaj hibája, de ennek én csak örültem, főleg, hogy aznap este még Vivivel is találkoztam egy röpke órára-másfélre - aminek remélem lesz ennek még folytatása, amikor kevésbé leszek agyatlan állapotban :) - és szombaton is tudtam használni, de ezt majd a köv. bejegyzésben (zárójelesinfó: a Tageskarte 24 órán keresztül feljogosít bármilyen sbb közlekedési eszköz korlátlan használatára)

Összességében megállapíthatom, hogy ha már 6 órát aludtam a héten, akkor az egy jó napnak számított, életemben először előadtam angolul és megírtam az első angol nyelvű vizsgámat. Utóbbiak mind sikerülhettek volna jobban, ha tudatosul bennem, hogy nem az anyanyelvemen nem fog olyan egyszerűen menni minden, mint otthon. Nem baj, ilyen is kell :)
Ezen kívül az egész hét olyan volt, hogy lendületből felcsapódtam az ajtófélfára (itt először jót szórakoztam magamon, aztán hálát adtam az égnek, hogy a nép alszik, mert lett volna nagy röhögés), elrontottam, nem működött, nem értük el, nem sikerült ... tipikusan, amikor nem kellett volna felkelni ... de túléltem. A folytatás pedig érkezik, mert a hétvége is érdekes volt. Csak győzzétek kivárni, hogy legyen időm megírni!

ui.: igyekszem magam utolérni mail-blog-twitter ügyben, de egyelőre nagyon nem látom a végét ...