Valahol a térképen - Luzern

Fura belegondolni, hogy ezelőtt ennyi idő után azt mondtam, hogy már túl vagyok a felén. Most szerencsére még messze vagyok ettől...DE HOGY TELT EL 2 HÓNAP?!

Na, de vissza oda, ahol az előző bejegyzést abbahagytam.

Tehát péntek délután-este hazarohantam, összekészülődtem és irány a zürichi reptér, hogy üzleteljek Vivivel. Olyan jó volt látni :3 Viszont valahol szomorú, hogy ezért Svájcba kellett jönnöm ... Végül jobban elbeszélgettük az időt, mint tervben volt, így valamikor éjfél után értem haza ... addigra már sms-ben lebeszéltem a lakótársakkal, hogy reggel mikor indulunk.

Természetesen rohadt korán reggel lett, főleg, hogy óracsörgés előtt 1 órával ébredtem ... így jár az, aki átáll az 5 órás alvásperiódusra és utána nem bír normálisan többet aludni.

Elkészülni és irány Luzern. Mármint a kanton, mert az úticél Wolhusen volt, ahol bevásárlás és irány a Napf a két lakótárssal és egy ausztrál csajjal. Ismét én voltam az, aki a lehető legmegfelelőbb felszerelésben indul túrázni, de túrabakancs Egerszegen, mert ugye arra otthon van szükség ^^ Túléltem és nem is ázott nagyon át a cipőm, ellenben kitágult annyira, hogy már kényelmesebb.

De tessék, kéééépek:

Olyan, mintha csak oda lennék Photoshopolva o.O

A két jómadaram :3

Van még egy kép, a kedvencem, de azon mindenki annyira vállalhatatlanul néz ki, hogy itt nem teszem közzé ^^

Ebéd után uccu lefelé. A trópusi házban kávéztunk egyet, megnéztük a tényleges növényes részlegüket, egy várromot és indultunk vacsizni. Adrian meghívott hozzájuk Ruswilbe, megmutatta a gazdaságukat, a házat, végre macskázhattam és finomat ettem :3 Nem élnek csúnya helyen ... bár Svájc eleve egy kis wonderland ... legalábbis nekem.

Theobroma cacao :3
A kis kauliflóriás szentem :3

Aztán irány összeszedni a másik jómadarat és go biliárdozni.

Mielőtt beléptünk a klubba, azzal kezdték, hogy ott élték a fiatalságukat, akkor a hely mindig tele volt, most meg csak a pultos néni volt ott ... még poénkodtam is azzal, hogy ez csak annyit jelent, hogy megöregedtek ... határozottan fura humorom van, tudom.

A néni nagyon aranyos volt, egyből leinfózta ki vagyok, honnan, miért ... a második sör ingyen volt. Nekem welcome, a srácoknak pedig törzsvendégként. Saccra öt éve biliárdoztam utoljára, az elején elég vacakul ment, de 2 kör után már egész esélyesnek mondtam volna magam. Csak utána ütött a fáradtság, szóval inkább átadtam a terepet az újonnan érkezőknek. Amíg nem volt ott senki, azért megtudakoltam, milyen velem lakni, és hogy végülis miért engem választottak. Fura volt hallani az indokot, de jó érzés, hogy szimpi voltam nekik :3 Meg hogy tényleg segítenek tanulni és hogy ne féljek beszélni németül, stb, stb ... imádom őket <3

Elvileg az volt a terv, hogy még aznap este hazautazom, mert hajnalban elég nehézkesen tudtam volna közlekedni, de a srác, aki a héten nálunk járt, addig beszélt, hogy nála aludhatok, hogy maradtam. Vicces volt, mert eleve hülyén éreztem magam, hogy egész nap a "nyakukon lógtam" és akkor még jön ez az "aludj nálam dolog is", és egyből mondani kezdte, hogy saját szobám lesz, amit be is zárhatok, ha akarok.

Biliárd után uccu Luzernbe, a "szállásomra" inni. A sok whisky-kóla közben megtárgyalták, hogy mindenki a család fekete báránya ... vagyis Adrian épp a "zöld" bárány (vannak itt is bajok) :D és hogy velem mi a helyzet.

Aztán irány a parti. Erről legyen elég annyi, hogy éééééérdekes volt. Magamtól nem mennék, de elmondhatom, hogy ilyenen is voltam. Határozottan jó móka figyelni az embereket, főleg, ha hiába ittál elég sokat, nem érzed.

Valamikor 6 óra felé "hazaértünk" (mint kiderült Kilian is ott aludt, aminek azért titkon örültem) és kitalálták, hogy ők még esznek. Jó, együnk. Eszembe jutott közben, hogy én még a csütörtök esti beszólásért tartozom nekik valami bosszúval, ami a "répa, retek, mogyoró" kezdetű mondóka gyakorlása volt. Jelentős mennyiségű alkohol után is egész jól ment nekik ^^

Valamikor 7 óra magasságában ágyba is kerültünk és 1 körül már keltem, mert már igencsak vágytam haza és dolgom is volt ... és még mindig nagyon cuki, amikor pátyolgatnak, hogy meddig menjek a busszal, hányas vágányról megy a vonat, hol kell átszállni ... nincs szívem megmondani nekik, hogy nagykislány vagyok, menni fog. Mellesleg Svájcban közlekedni gyerekjáték.

És ahogy a némettanárom is mondta, elmondhatom, hogy:
"- Voltál Luzernben?
 - Igen
 - És mit láttál a városból?
 - Semmit.
 - Ellenben sötét volt?
 - Igen."