2014. április 1., kedd

A hét, amikor nem kellett volna felkelni

Tudom, egy kicsit eltűntem mostanában, se mail, se bejegyzések, se skype ... az alvás nem éppen tartozott a napirendemhez. De ugyan kinek is kell az?! Csak a gyengék művelik :P
Viccet félretéve, tényleg sűrű volt. A berni tárgyamhoz megírni a summary-t, a diasort készre varázsolni, tanulni a pénteki vizsgára, órákra járni, laborozni ... De legalább nem unatkoztam. És a tavasz is beköszöntött :D (na ez nem a héten történt, már inkább előző heti fénykép)


Kedden droid melóm volt, de legalább haladunk valamerre és ezenfelül a német órák is tök jók voltak. Nagyon élvezem őket, mert érzem, hogy egyre jobban megy... vagy inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy egyre lelkesebb vagyok.
Szerdán végre a laborban is végre olyat csináltam, amivel tanultam is. Táptalajokat csináltunk és rápakoltuk a különböző szöveteket, hogy legyenek kis kalluszkáink :3 Kíváncsi vagyok, mennyit fertőztem be :D Kicsit hosszúra sikeredett ez a szeánsz, mert 8 órában nyomtuk egyhuzamban, aminek a vége az lett, hogy nem volt agyam elmenni angolra. Nagyon bántam hogy ki kellett hagynom, de abban az állapotban maximum egy szobanövény értelmi képességeit tudtam volna reprodukálni.
Ja, és a nap fénypontja: magyar posta. Anyu utánam küldte a szótáramat, mert a pénteki vizsgám open book vizsga volt és lehetett szótarat használni. Biztos, ami biztos, legyen nálam. Ez a látvány fogadott reggel a postán:


Majdnem hangosan felnevettem, amire a hölgy csak annyit mondott, hogy "hát igen, ez majdnem egy kész gyűjtemény". Kivágom és megy a falra dekorációnak xD
Csütörtökön megint vendégünk volt, és meg kell állapítanom, hogy egyre szimpatikusabb barátaikat ismerhetem meg. Kár, hogy a vacsit leszámítva nem nagyon tudtam szocializálódni, mert másnap vizsga és hát ugye előadok! És tanulni is kell ... Úgyhogy belevetettem magam a tananyagba.
A reggel szörnyű volt, hogy most hárman alszanak a lakásban, amíg én kelhetek rohadt korán -.- De segáz, uccu neki a napnak. Ami azzal indult, hogy a "Tageskarte"-m nem működött, pedig egy alkalmam még volt rajta. Nem gáz, veszünk 51 frankos jegyet aznap reggel is. Később megtudakoltuk ilyenkor tud a kaller is pecsételni, de nem mertem elmenni még Zürichig sem kvázi jegy nélkül. Az előadásom saját megítélésem szerint tűrhető volt, de remegtem mint a nyárfalevél. A következőnél már nem leszek ennyire ideges. A vizsga meg ... hogy is fogalmazzak ... rohadt hosszú volt. 3 óra egyhuzamban. Nem, nem 45 percben számolva ... 3x60 perc megállás nélkül. Kb 2 óra után már esélytelen volt komolyabb agyfunkciót kicsikarni magamból :S Okosabb lett volna megíratni 2 részletben, elvégre úgyis két külön feladatlapot kaptunk -.- De én kicsi vagyok és buta.

Vizsga után elrendeztük a Tageskartemat, kaptam kiegészítőt egy alkalomra és a pénzemet is visszakaptam. Gondoltam nagy naivan, hogy a csaj, majd ráírja a reggeli időpontot a kiegészítőre, de nem. Érvényesítsem, ha utazok ... ahaaa ... ergo volt egy ingyen utam Bernbe, ami egyébként röpke 26 frank féláron. A csaj hibája, de ennek én csak örültem, főleg, hogy aznap este még Vivivel is találkoztam egy röpke órára-másfélre - aminek remélem lesz ennek még folytatása, amikor kevésbé leszek agyatlan állapotban :) - és szombaton is tudtam használni, de ezt majd a köv. bejegyzésben (zárójelesinfó: a Tageskarte 24 órán keresztül feljogosít bármilyen sbb közlekedési eszköz korlátlan használatára)

Összességében megállapíthatom, hogy ha már 6 órát aludtam a héten, akkor az egy jó napnak számított, életemben először előadtam angolul és megírtam az első angol nyelvű vizsgámat. Utóbbiak mind sikerülhettek volna jobban, ha tudatosul bennem, hogy nem az anyanyelvemen nem fog olyan egyszerűen menni minden, mint otthon. Nem baj, ilyen is kell :)
Ezen kívül az egész hét olyan volt, hogy lendületből felcsapódtam az ajtófélfára (itt először jót szórakoztam magamon, aztán hálát adtam az égnek, hogy a nép alszik, mert lett volna nagy röhögés), elrontottam, nem működött, nem értük el, nem sikerült ... tipikusan, amikor nem kellett volna felkelni ... de túléltem. A folytatás pedig érkezik, mert a hétvége is érdekes volt. Csak győzzétek kivárni, hogy legyen időm megírni!

ui.: igyekszem magam utolérni mail-blog-twitter ügyben, de egyelőre nagyon nem látom a végét ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése