A mai küldetés a bicikli vásárlás volt. Természetesen csak azt nem sikerült venni, viszont annál érdekesebb helyen jártam. Egy "bolhapiacon" már ha ezt lehet így nevezni. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, a régi, kevésbé régi és új asztaloktól, székektől, szekrényektől kezdve lámpák, könyvek, porcelán minden, konyhai felszerelés, szemüvegek, csavarok, régi pecsétek, kulcsok, plüssök, kerti dolgok. Egy szóval minden. Két emeleten és az udvaron. Én szerelmes lettem a helybe, csak néhány fényképet készítettem, mert így is kellően furán néztek, hogy "ilyen nálatok nincs?"
Bolhapiac van. De ekkora? Fedett? Fix nyitva tartással? Nem tudok róla. És most beszélünk egy saccra 20000-res településről.
A kedvencem ez a szekrény volt 650 frankért. Igen, még a zöld is tetszik benne, bár az összhatás fura, de szeretem azt a színt :P
Szívem szerint hülyére vásároltam volna magam, de mit csinálnék a cuccokkal szeptember után?
Szóval csak a legszükségesebbeket szereztük be: 2 tepsit, hogy végre tudjak sütni is a srácoknak, vagy rakott krumplit csinálni, egy borsörlőt, egy sodrófát, és egy mappát a cuccaimnak, hogy valahogy legalább kinézzen az asztalom.
Lehet tippelni, mennyit fizettünk. Nem húzom az idegeket: 12 frankot. Összesen. Hazáig azon szórakoztam, hogy ennyiért (3000 ft) otthon sem vettem volna ennyi mindent o.O
Bicaj viszont nem lett, mert egy darab volt, viszont az annyira lestrapált állapotban, hogy nem adtam volna érte pénzt, hiába adta volna a bácsi csak 30 frankért. Nem érte meg.
Viszont odafele találkoztunk a Adrian csoporttársaival. Az egyik csajnak van fölös bicaja, csak fel kell újítani. A srácok megcsinálják nekem és ha jól értettem, akkor ezért cserébe megkapom amíg itt vagyok. Tökéletes.
A csajjal az egyetem tangazdaságában egyeztettünk, meg ismerkedtem a többi környezetmérnökkel vagy hogy hívjuk őket magyarul, akik ott dolgoztak (erről majd részletesebben később). Ismét hoztam a formám: a fóliasátor alatt magassarkúban, szövetkabátban, csiniben. Jól van, nem oda indultam, na. Jól elszórakoztam azon, mennyire kirívok onnan és mennyire nem mondaná meg rólam senki, hogy egyébként én is simán beállnék segíteni ^^ Elvégre szakmám :)
Hazafele pedig az Agroscope wädenswili telepén keresztül mentünk, ahol lőttem néhány fotót, de megint későn kaptam észbe ... itt vagyok még egy darabig és holnap úgyis megyek wädenswili városnézésre a szlovén csajokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése