"Két labda van a pályán, de ez jelenleg nem zavaró" ...

És akkor az összezavarás kedvéért jöjjön a hétfő után a vasárnap :D

Előre leszögezem, rohadt szarul érzem magam (magunkat Hédivel), mert a nap folyamán mindent a srácok álltak és semmit nem engedtek kifizetni. Ez még otthon is kellemetlen, itt meg főleg, szóval nyitnék egy olyan kérdéssel, hogy szerintetek, mit lehet adni búcsúajándéknak nekik? Egyébként is rengeteget segítettek, és ez már csak a színes cukor volt a habon ... a torta már nem is látszik. Tehát megnyitnám az ötletbazárt. Kommentben ott lent, fészbukon, twitteren, mail-ben, kinek hol tetszik :)

De ugorjunk vissza ... hajnali 2 után ismét sikerült nem egészen 6 órát aludni. Mint kiderült Adriannak még annyit sem, mert már világos volt, amikor hazaért...hosszú nap elé nézünk. Na de irány Luzern. A városnézés. Mondom városnézés! Avagy mi arra készültünk. Szandál, short, válltáska. Hédinek meg valami papírtalpú vászoncipő, de a többi hasonló. Hamar kiderült, ez nem lesz ennyire egyszerű ... Mindegy, először szerezzünk kaját, aztán hajójegyet (jó, a kaját mi álltuk), aztán a hajó indulásáig napozzunk és együnk. 2 gipfelit (valami croassant féle) megettünk, meg pár kocka csokit, de azokat a fejeket látni kellett volna, amikor beleharaptam Hédi gipfelijébe, majd ő az enyémbe és ezek után betolt egy kocka csokit a számba. Adrian otthon már látta, hogy tudok nagyon hülye is lenni, a másik két jómadár még nem ... a nap folyamán rendesen megleptem/tük őket. (ja igen .. +1 jómadár, aki ugyan nem velünk lakik, de elég sokat látom: Samuel. Szintén imádom a srácot, teljesennemnormálisegyiksem <3)

Elindultunk a hajóval és ezek a nagyon idióták kitalálták, hogy márpedig ők első osztályon akarnak utazni, szóval kiegészítő jegy és irány fel. És ha ez nem lett volna elég, álljunk neki borozni. Persze saját bort. Otthon ezért simán lezavartak volna a hajóról, hogy elő a kis üveget, a pici műanyag poharakat és igyunk. Készült jó néhány szép kép a Pilatusról, amíg Luzernből Stansstadt-ba értünk.

Képek a hajóról :)

A hajóúton azért kicsit csalódottak voltunk, hogy mentünk Luzernt nézni és igazából nagyon nem a várost fogjuk látni, de utólag kiderült, hogy sokkal jobban jártunk. Az első csalódottságot félretéve, jogos. Luzernbe otthonról is bármikor visszamehetünk, de ahova a srácok vittek, valószínűleg, sosem mennék egyedül. Sokkal jobban jártunk :)

Na, de amíg várjuk a buszt, pancsoljunk egyet. A tó vize jóval hűvösebb, mint a Zürisee-é, de gyönyörű és már elmondhatjuk, hogy ott is strandoltunk :D De irány és tévedjünk el Adrian módjára gps-szel. Én jól szórakozom ilyenkor rajtuk, bár én meg erdőben nem tudok tájékozódni, ami nekik megy ... a lényeg, hogy elértük a buszt és irány fel Bürgenstock fölé ... ahonnan jött a jó rész ... irány felfelé.

Ezért a kilátásért azért megérte :D Bal alul pedig talán látszik,
milyen magasan voltunk (félúton)...itt szórakoztunk a cseresznyemagokkal

Hát az én szandálomat nem erre találták ki, bár megoldottam, tavaly nyáron is felmentem az Írott kőhöz strandpapucsban ^^ Hédi közben akupunktúrás kezelést kapott a kavicsoktól, majd egyszercsak jött Adrian és Samuel az igen jó ötletével, mintpedig a cseresznyemag-köpő versennyel. Ha már nyújtották felénk is a cseresznyét, két magyar csaj nem mond nemet. Szépen nézhettünk ki, bár mi inkább próbáltunk versenyben maradni röhögés közben...mert ugye a srácok véresen komolyan vették a versenyt xD De szerencsésen felértünk a Hammetschwand Liftig.

Egyszerűen imádom őket <3

A lift cirka 152,8 méter magasságával Európa legmagasabb szabadtéri liftje és ezt a távot kevesebb, mint egy perc alatt teszi meg. Amit még érdekes tudni a liftről, hogy 1879 óta üzemel és szállít kirándulókat 1132 méter magasból 1285-be. A kilátás innen is gyönyörű, de Svájc nekem akkor is a szívem csücske marad. Hédi szerelme az Alpok, és én sem mondhatok erről mást. A szívem egyik fele itt marad, amikor hazamegyek. Ha már pasikon nem veszünk össze, az Alpok jó vitatéma lesz :D Egy jó kis panache-sal leöblítettük az út porát, fotózkodtunk és uccu vissza, nézzük meg Luzernt is (nemcsak távolról...a tó túloldaláról)

A csoportkép, ahol megint csak én vagyok vállalhatatlan

Lefelé az erdőn keresztül vicces volt, nézni a 3 nagyra nőtt kisgyereket ... és ők akarnak "anyáskodni" felettem ... :D
A buszon és Luzernig a vonaton rendesen elálmosodtunk és meg kellett állapítanunk, hogy mi aznap addig nem sok mindent ettünk. A srácok folyamatosan ettek valamit, de mi Hédivel csak cipeltük a kenyeret és a többit. Meleg volt, kellett a francnak a kaja ...
Végignéztük Luzern látnivalóit és igazából ott jöttünk rá, hogy ezért vittek el minket kirándulni, mert kb 3-4 dolgot néztünk meg, mert sokkal több látnivalója nincs a városnak.

Svájc továbbra is kicsi és ez még mindig nem tudatosult bennem. Persze, el lehet sétálgatni, de a városok kb ugyanabban a stílusban épültek, az utcák szépek ... de ennyi. Visszafelé a vasútra ismét érdekesen néztek, miközben töltöttem az üvegemet vízzel egy kútból, elkezdtük egymást locsolni vízzel ... mintha ők nem ugyanazt csinálták volna fél perccel előttünk. Mindegy is, egy azonban biztos: rendesen megleptem Kiliant és Samuelt xD
Ha már egész nap cipeltem ... (vagyis a felében, a másikban Samuellel cipeltettem) a 2 !!!! decis Hubertust, még búcsúzásként gondoltam megisszuk. Hédi 5 felé szétöntötte ... a felét sem!, de már ott hisztiztek, hogy milyen sok és erős -.- Mindegy, megitták. A reakciók viszont viccesek voltak. Főleg, hogy azon hazáig szórakoztunk, hogy otthon egy vasúton előszedni a kis decis poharakat és felesezni ... maradjunk annyiban, hogy mindenki tudja, otthon ez nagyon nem oké ... ezek után mind a 3-an elmondták legalább 2x, hogy melyik vágányról megy a vonatunk és mikor. És megkérdezték, hogy hazatalálunk-e ... nem. Sosem jártam még Svájcban. Ahol minden ki van írva. Ahol pontosak a vonatok. Ahol beszélek 2 olyan nyelvet is, amit bárki megért xD
Szereztünk képeslapokat és kiültünk vacsorázni, ha már egész nap cipeltük a kaját, legalább Horgenbe ne hozzuk haza, aztán nyomás a vonatra.
Itthon még a Villa Seerose-nál lábat lógattunk a tóba és hazaindultunk. Eredeti terv szerint még vissza akartunk menni úszni, de hazaérve nem volt energiánk hozzá, így kidőltünk és beszélgettünk egy darabig fetrengve, később pedig az erkélyen. Hülye ötleteknek nem voltunk híján, de azt hiszem jobban döntöttünk hogy semmi hülyeséget nem csináltam/tunk és viszonylag korán eltettük magunkat másnapra ... alakulhatott volna nagyon furán is az este xD

ui: Hédi bejegyzése