Városnézésnek álcázott shopping

Kísérjük el Angela-t Winterthurba az angol nyelvvizsgájára. Mert jobb dolgom úgysincs a hosszú hétvégére.

Uccu neki. Nagyon korán lett reggel, de nagy nehezen összeszedtem magam és irány a vonat. Kávéval felszerelkezve nekivágtunk az útnak. A vonaton szerintem kiakasztottuk a szemben ülő idős párt a GMO-ról folytatott eszmecserénkkel, de who cares? :D

Amíg Angela nyelvvizsgázott, addig én elütöttem azt a 3/4-ed órát a szomszédos parkban olvasással és barátkozással. Egy olyan édes mini barátom lett :3 Épp csak megtanulhatott járni, de jött, kaptam egy marék kavicsot és mindig ott sertepertélt körülöttem <3

Abban a parkban napoztam, amíg várakoztam. A vörös levelű
bodza pedig csak mert szép volt :3
Azért a szabadságszobor befigyelt egy erkélyen ^^

Vizsga után pedig irány a város és shoppingoljunk. Csak boltból be, boltból ki, de se felső, se új nadrág, teljesen csalódott voltam. A régi városrészt egész rendesen felfedeztük, már amennyire az éppen akkor tartott valamiféle afriaki fesztivál engedte. De megtaláltunk néhány nevezetességet is és fő látványosságként tevéket :D

Szokás szerint: templom.

Szegények ott a térkövön egész nap ...

Eléggé lejártuk a lábunkat és mellé borzasztó meleg is volt, így keressünk ebédelő helyet. Hát legyen valami lehetőleg ne extra drága, de finom, így kikötöttünk a Tibits-ben. Épp olcsónak nem mondható, de megérte, mert nagyon finom a kajájuk is.

Csak mindenből egy kicsit és az elmaradhatatlan panache :3

Aztán irány, nézzünk fagyi, vagy bármi hideg után. Találtunk is egy kis mindenes boltot, ahol annyira cuki volt az eladó srác, valahogy atisra emlékeztetett, ő szokott így vigyorogni :3 De azóta sem tudom hova tenni, hogy amikor Angela megkérdezte az érezhetően gyenge németével, hogy mennyibe fáj a fagyi, akkor miért svájciul válaszolt o.O Mindegy, én értettem ... utána órákig el voltam azzal foglalva, mennyit tanultam a srácok mellett ... egész sok mindent megértek. Bizonyos témákban ofkorsz.

A fagyit a közeli parkban ettük meg és tudom, hogy nem új, de továbbra is nagyon nagy ez a felirat a fagyis dobozon:

Megbeszéltük, hogy jó lenne megnézni a rózsakertet, majd megkérdezünk valakit. Ez elmaradt, mert inkább nekivágtunk csak úgy a városnak. A nap során milliószor hallottam, hogy "I follow you", mert Angela az, aki térképpel is képes eltévedni, így én voltam a biztos pont, aki térkép nélkül fedez fel. Szóval útirány: felfelé! Egyrészt mozogjunk (igen, tudom, halottnak a csók), másrészt pedig mert felülről mindig tök szép a kilátás a városokra. És mert találtam egy szimpatikus lépcsőt.

És a kertész szimat hova vezetett? Természetesen a rózsakertbe! Tele különböző fajtákkal, illatosakkal, nagy virágúakkal, pont megfelelő ráhangolódás volt a növénynemesítés vizsgámra, láthattam a fajtákat testközelből.

A napóra nagy kedvencem volt :) Kár, hogy a nyári időszámítás
miatt egy órát késik.

Miután kigyönyörködtük magunkat, vissza a vasútra, aztán haza.

A hosszú hétvége további része azzal telt, hogy kora délután kiköltöztem a tópartra tanulás közben napozni több-kevesebb sikerrel. Előbbivel haladtam, utóbbi pedig csak a szokásos: visszaverem a napsugarakat xD Maradok arisztokratikusan fehér :D