A hosszú hétvége után ezerrel tanultam a szerdai vizsgára, ami végül elmaradt, hosszú sztori ... utána pedig labor, mert el kell készülni a kongresszusra a kísérletekkel. Így a szombatot is a laborban töltöttem, illetve a hétfőt, keddet reggel 9-től 8-ig. Szerdán örültem neki, hogy alhatok, végre. Délután pedig uccu üzemlátogatásra Roggwil-be a Bioforce AG-hez.
Kevés üzemlátogatást élveztem úgy, mint ezt, annak ellenére, hogy németül volt, nem az anyanyelvemen. Alfred Vogel bácsi könyvét a mai napig sajnálom és fáj a szívem, hogy ott kellett hagynom, de egyszerűen nem tudom hogy fogok hazacuccolni, és akkor még szerezzek be mellé egy fél-téglát?! Másrészt pedig nem akartam 50 frankot ott hagyni T_T
Na de irány haza. Amíg vártam a buszra, nézzünk körül St. Gallenben, vagy legalábbis a vasút környékén. Egy üzletben hatalmas "sale" feliratok, gondoltam adok neki egy esélyt, hátha találok magamnak pólót. Találtam. Akciósan 50-60-70 frankért. Legalább tudom, hogy lehet kapni olyat is, ami tetszik, de hogy én ennyit nem fizetek érte ...
Hazafelé a vonaton tudatosult, hogy egész nap első osztályon utazhattam volna, de ez már csak akkor tűnt fel, amikor kényelembe helyeztem magam, így maradt a másod osztály.
Még odaúton kinéztem magamnak Rapperswilt, hogy hazafele leszállok és körbekeringek egyet a városban, úgyis emlegették a jómadaraim, hogy van néhány szép kert arrafelé. Ám legyen. Sajnos a tervem félúton meghiúsult, ugyanis olyan fekete viharfelhők jöttek, hogy nagyjából 20 percet tudtam volna a városban tölteni, utána pedig várhattam volna a következő vonatra a zuhogó esőben. Sok értelme nem volt, így fájó szívvel hazajöttem. Szerencsére, ugyanis miután betettem a lábam a lakásba, hamarosan le is szakadt az ég.
 |
| Jobbra fent Alfred Vogel bácsi, alul meg egy szabadon látogatható bemutatókert és a közepén egy Echinacea épület :3 |
Na de irány haza. Amíg vártam a buszra, nézzünk körül St. Gallenben, vagy legalábbis a vasút környékén. Egy üzletben hatalmas "sale" feliratok, gondoltam adok neki egy esélyt, hátha találok magamnak pólót. Találtam. Akciósan 50-60-70 frankért. Legalább tudom, hogy lehet kapni olyat is, ami tetszik, de hogy én ennyit nem fizetek érte ...
Hazafelé a vonaton tudatosult, hogy egész nap első osztályon utazhattam volna, de ez már csak akkor tűnt fel, amikor kényelembe helyeztem magam, így maradt a másod osztály.
Még odaúton kinéztem magamnak Rapperswilt, hogy hazafele leszállok és körbekeringek egyet a városban, úgyis emlegették a jómadaraim, hogy van néhány szép kert arrafelé. Ám legyen. Sajnos a tervem félúton meghiúsult, ugyanis olyan fekete viharfelhők jöttek, hogy nagyjából 20 percet tudtam volna a városban tölteni, utána pedig várhattam volna a következő vonatra a zuhogó esőben. Sok értelme nem volt, így fájó szívvel hazajöttem. Szerencsére, ugyanis miután betettem a lábam a lakásba, hamarosan le is szakadt az ég.
És innentől vette kezdetét a kihívás. A hét további részét az alábbi mottóval tudnám illetni:
Nem egészen 5 óra alvás után indulás Winterthurba, mert meló van. A délelőtt elég gyorsan elment, volt mit tenni, utána pedig Simonával körbejártuk a pultokat, ahol az 100 franknyi cuccot nem kaptam, akkor semennyit o.O Ebéd után viszont nehezebb volt a helyzet, mindkettőnkön ütött a fáradtság és épp munka sem volt, így pssszt! de elmentünk Simona kocsijába aludni egy órát, ami akkor és ott életmentő volt. Közben azon szórakoztunk, hogy a két mintadolgozó a konferencia ideje alatt egy kórház parkolójában alszik a kocsiban. A legrosszabb tényleg az, hogy reggel korán és este, mikor már mindennek vége volt, akkor volt munkánk, közben semmi. Nem lett volna baj, ha lett volna folyamatosan mit csinálni -.- Viszont a végén, amikor le kellett vezényelni a kipakolást, elkezdeni felpakolni másnapra a posztereket, már élveztem a dolgot. Aztán este irányított szabadidőként vacsora. 5 fogás, közben műsor. Nagy naivan azt hittem legkésőbb 11-re itthon vagyok. Meg ahogy azt Móricka ... a 3/4-ed 11-es vonatot rohanva értem el, így fél 12 után beestem, még összepakolni, zuhany, stb, bőven éjfél után kerültem ágyba és természetesen másnap ismét menni kellett ...
A másnap sem volt kevésbé álmosító nap, főleg, hogy poszter kiállítás volt, ahol épp túl sok mindent nem lehetett tenni nap közben. Reggel a maradékot felrakni, este leszedni. Közben pedig az előadásokon ültünk. Az egyik szünet alkalmával Samuel elkapott, miközben kerestem a többieket, mert hogy egy poszternél egy fickó kérdezett valamit és mondta neki, hogy azt a kísérletet épp én csináltam, tőlem kérdezzen. Nekem akkor tűnt fel, hogy ott a poszteren a nevem o.o Pedig szerintem még én is raktam ki. Meglepődtem, mondhatom :D
Örültem hogy végre "időben" hazaérek, ami nagyjából 6-7 között volt, amikor is Adrian azzal fogadott, hogy a többiek Luzernben nézik a francia-svájc meccset, nincs-e kedvem menni. Nagy dilemma, mert másnap is kelni kell, megyek Simonával Bernbe ... de úgy döntöttem, egyszer élünk, menjünk. Addigra már 4 kávé volt bennem, de indulás előtt megittam az 5.-et is. Aztán nyomás. A thalwili állomáson még időcsapdába is kerültünk, mert a kijelző egyik felén óra 13-at, a másikon 14-et írt ki. Ezen a két hülyegyerek jót szórakozott :D
A vonatúton egy Szöszi hasonmás ült velem szemben ... nekem meg minden bajom volt, hogy ezt senkivel nem tudom megosztani ^^ Útközben azért rájöttünk, hogy a meccs elejéről lemaradtunk, de üsse kavics, a két "focirajongó" még a helyi buszon ül, amikor már a sofőr bácsi ezerrel hallgatja az eseményeket xD
Csúnyán kikaptunk, de szeretek srácokkal focit nézni. Vicces.
Este beszélgettünk még egy kicsit, aztán fél 1-kor irány haza. Nem bántam, hogy nem egyedül kellett jönnöm, mert Adrian jött vissza. Így legalább volt, aki ébren tartott :) Naná, hogy amikor 2-re hazaértünk, már bőven átestem a holtponton, nem voltam álmos. Vagyis azt hittem. Amikor a fáradtság részegségi tüneteket produkál és még annyira sem gondolom át, hogy mit mondok ki hangosan és mit nem ... sikerült közölnöm vele, hogy a másik jómadaram cuki részegen, mert folyamatosan vigyorog és be sem áll a szája :3 Attól tartok, ez visszajutott a fülébe, mert legközelebb, amikor találkoztunk, nem egészen úgy viselkedett, ahogy szokott ^^"
A lényeg, hogy az éjszakai beszélgetésünk után fél 3 után nagyon korán lett 7 óra. De mosás (igen, ez itt időzített tevékenység, egy hónapra előre ki kell találnod, mikor akarsz mosni, utána meg szívás van, ha sikerült rászervezned valamit) és irány Olten, ahonnan pedig Bern. Ezt valahol sajnálom. Sok pénz volt és igazából voltam annyira fáradt, hogy kommunikálni nem igazán ment, főleg, hogy két német is jött és a németem egyébként is siralmas, főleg ha teljesen kimerült vagyok. Kicsit ötödik keréknek éreztem magam, emellett a Bärengraben volt az egyetlen dolog, amit eddig még nem láttam Bernben, ami egy naaagy park a folyóparton, ahova bezártak néhány macit.
Aztán haza és alvás a tikokkal...vagy épp téli álmot, de persze az egész hetes nem alvás után már kidobott az ágy hajnalban -.-
 |
| A TLC-k egy része az én munkám :3 |
A vonatúton egy Szöszi hasonmás ült velem szemben ... nekem meg minden bajom volt, hogy ezt senkivel nem tudom megosztani ^^ Útközben azért rájöttünk, hogy a meccs elejéről lemaradtunk, de üsse kavics, a két "focirajongó" még a helyi buszon ül, amikor már a sofőr bácsi ezerrel hallgatja az eseményeket xD
Csúnyán kikaptunk, de szeretek srácokkal focit nézni. Vicces.
Este beszélgettünk még egy kicsit, aztán fél 1-kor irány haza. Nem bántam, hogy nem egyedül kellett jönnöm, mert Adrian jött vissza. Így legalább volt, aki ébren tartott :) Naná, hogy amikor 2-re hazaértünk, már bőven átestem a holtponton, nem voltam álmos. Vagyis azt hittem. Amikor a fáradtság részegségi tüneteket produkál és még annyira sem gondolom át, hogy mit mondok ki hangosan és mit nem ... sikerült közölnöm vele, hogy a másik jómadaram cuki részegen, mert folyamatosan vigyorog és be sem áll a szája :3 Attól tartok, ez visszajutott a fülébe, mert legközelebb, amikor találkoztunk, nem egészen úgy viselkedett, ahogy szokott ^^"
A lényeg, hogy az éjszakai beszélgetésünk után fél 3 után nagyon korán lett 7 óra. De mosás (igen, ez itt időzített tevékenység, egy hónapra előre ki kell találnod, mikor akarsz mosni, utána meg szívás van, ha sikerült rászervezned valamit) és irány Olten, ahonnan pedig Bern. Ezt valahol sajnálom. Sok pénz volt és igazából voltam annyira fáradt, hogy kommunikálni nem igazán ment, főleg, hogy két német is jött és a németem egyébként is siralmas, főleg ha teljesen kimerült vagyok. Kicsit ötödik keréknek éreztem magam, emellett a Bärengraben volt az egyetlen dolog, amit eddig még nem láttam Bernben, ami egy naaagy park a folyóparton, ahova bezártak néhány macit.
 |
| Bärengraben Bernben. |
Összességében rájöttem, hogy vannak fura városok. Luzernbe mindig csak hullán megyek, ha Bernben vagyok, valami kavar mindig van a vonatjegyemmel és sokat bukhatnék rajta (eddig szerencsére mindig sikerült megoldani) ... lassan kezdek hozzászokni ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése