Rúgjuk fel a terveket! Beköszöntött a monszun

És a várva várt élménybeszámoló Hédi látogatásáról. Pénteken délelőtt még befutottam a laborba, összedobni a modellező programmal a kockámat, ami ugyan nem lett olyan szép, mint vártam, de legalább már el lehet vele indulni, aztán haza, a magyar boltba, ahol szívem szerint felvásároltam volna mindent, nemcsak a meggyet, a túró rudikat és a Hubertust hoztam volna el :D De lehet, hogy a libazsírral, töpörtyűvel és egyéb finomságokkal kiakasztottam volna a srácokat ^^

Az eredeti terv az volt, hogy elütöm az időt Zürichben, azt a röpke 4 órát, amíg Hédi busza beér (úgy hogy már semmi sincs nyitva), de az elmúlt hetes nem alvások éreztették a hatást, hazaugrottam pihenni, aztán vissza Zürichbe majd Hédivel újra haza. A vihar előtt még pont hazatekertünk és megállapítottuk, hogy be kellene hozni a matracot az erkélyről, hogy ne ázzon szét. Ez egy 2x2 méteres matraccal kettőnknek legalább 20 percébe telt, mert közben hülyére röhögtük magunkat, de sajnos Adriannak nem volt bekamerázva a szobája, hogy legyen róla felvételünk (igen, utólag megkérdeztem tőle ^^). Aztán nézzünk meccset, mert ugye, a svájciak ugyan kiestek, de a német-franciát MEG.KELL.NÉZNI. Amíg azt vadásztuk, néztük, hogy Brazília és Kolumbia hogy rugdossa egymást a labda helyett. A német-francián pedig jót szórakoztunk Gundin és megbeszéltünk, hogy egy élmény az ő közvetítésével meccset nézni. A hétvége jelmondata  lett az ő szájából elhangzott mondat: "Két labda van a pályán, de ez jelenleg nem zavaró".

Szombat:

A reggel nagyon korán jött, de komótosan elkészültünk, és nekivágtunk Horgennek, aztán irány Wädenswil. Útközben betértünk az aui kastélyba, ahol egy elég érdekes kiállítást nézhettünk meg.

Trollkodik a két nagyra nőtt gyerek.
A másik értelmes (mosógépes szelfi) szokás szerint facebookon.

Valami spinét is találtunk a kastélykertben, akiről
megállapítottuk, hogy nagyon hasonlít Abigélre.

Körbejártunk, és a két kertész naná, hogy megint szőlőt talált ^^ Wädenswilig már nem jutottunk el, mert az egyik Erasmusos srác búcsúbulit tartott és még vásárolnunk kellett előtte, stb, így hazatekertünk, hogy majd visszamegyünk és a buli előtt megmutatom a sulit. Ez eddig működött, viszont mivel a bicajom elég lapos volt, és az egyik jómadaram azt mondta annó, hogy itt a ház előtti benzinkúton pumpálta fel, megpróbáltuk. Az eredmény az lett, hogy mivel nem autógumi szelep van rajta, kevesebb levegő volt a végén benne, mint előtte. Így esélytelen volt elmenni bicajjal, maradt a vonat. Megmutattam a két campust, egy kicsit a várost, aztán irány a találkozó helyre kb 3 órás késéssel ... senki nem vette fel a telefont, így megbeszéltük, hogy hazamegyünk, úgyis hullák vagyunk, nem kell nekünk alkohol és éjszakázás. Irány gyalog a frissen beszerzett partylámpánkkal :D 8,5 km 1,5 óra alatt, mert a két hülye, minden szembejövő játszótéren megállt és trollkodott. Csúszdáztunk, libikókáztunk, faházakban mászkáltunk ...

Már mielőtt elindultunk kitaláltuk, hogy hazafele fürdünk egyet, hazajöttünk, átöltöztünk és éjfélkor elmentünk úszni, mert miért ne. Meleg van :D Útközben Adrian is hívott, amit azóta nem tudok hova tenni, hogy az mi volt o.O Kicsit olyan érzésem volt, hogy leellenőrizte, egyben vagyunk-e ... Ha nem velük megyek bulizni, elveszem?! Mindegy. Cukik <3

Úszás után pedig hajnali 2-ig traccsparti az erkélyen :D

Vasárnap:

Na ez, az, ami külön bejegyzést érdemel, úgyhogy most átugrom és a hamarosan visszatérünk rá :D

Hétfő:

Hiába aludtunk többet, mint eddig bármikor, a reggel sokkal nehezebben indult. Fetrengtünk az ágyban, és hálát adtunk az égnek, hogy tegnap este nem felejtettünk semmit/senkit ott, ahol nem kellett volna.

Na, de uccu, szedjük a nyakunkba Zürichet. ETH, Zürichi egyetem, aztán hajókázás a hattyúkkal egy szinten, opera, Grossmünster, Lindenhof, kerestük a római vízelvezetőt is, de oda nem találtam vissza. Aztán Sprüngli, ahol nagy kísértés volt, hogy felvásároljuk a fél boltot, ittunk egy panache-t a Jules Verne panoráma bárban, aztán nyakunkba vettük a régi városrészt és Hédinek hála 2 felsővel és egy kardigánnal vagyok gazdagabb :D

Az Urániánál sajnos elkerültük egymást ... erről a moziról
lemaradtunk
De a fontos információt senki se felejtse!:
"Nincs cápa a Limmat-ban!!!"

Úgy gondolom, én eleget írtam már Zürichről, Hédi bejegyzése biztos érdekesebb :) (linkek: Horgen és Wädi, Zürich).
A búcsú hosszúra sikeredett, mert benéztük a busz indulását így bőven maradt időnk, gondoltuk kiülünk a Sihl partjára fagyizni. Ez nagyon gyorsan elvetettük, amikor leszakadt az ég, így kénytelenek voltunk a buszmegállóban csövezni és az egyik buszsofőrrel beszélgetni, aki villogtatta a magyar tudását. Vicces volt. Sajnos túl hamar telt el ez a 3 nap, de remélem Hédi is ugyanígy élvezte a szabit, mint én, és talán nem akasztottuk ki a jómadaraimat a kelleténél jobban :3