Úgy döntöttem, hogy ma eléggé péntek van ahhoz, hogy ne dolgozzak (bár ihlet, mind minden lehetetlen időpontban: van). Egyébként is, ha dolgoznék, elfelejtettem volna...
...
...
De ég a gyertya.
...
...
Kevésbé komoly vizekre evezve, húzós ez a hónap. Amióta visszajöttem, ki sem látszom a munka alól, ami annyira nem érdekes, hogy blogbejegyzéseket írjak róla. Labor, labor, labor, labor, posztert kell csinálni, egy kis diplomaírás, nemesítés beadandó, bioinfó valami írnivaló (erről ennél több fogalmam egyelőre nincs), német előadás ...
Na ez talán megér egy misét. A feladat egy szakmai előadás megtartása volt a vizsga részeként. Úgy, hogy az én egyébként annyira nem jó németem a legjobb a csoportban. Kihívás, hogy legalább valamit értsenek belőle és egyébként is: el tudjam mondani. Szóval a kicsi szívem lett a téma, a Rhodiola. Gyakorlatilag 8-10 percbe összefoglaltam a szakdolgozatom és a TDK-t. Fel voltam rá készülve, hogy ha megint olyan figyelmet kapok, mint ezelőtt, akkor megütöm a srácot, de az első mondatom után már nem tehette meg, hogy nem figyel :D És én rohadt büszke voltam magamra. Még véletlenül sem az a lényeg, hogy a tanárnő kiemelte a végén, simán tarthatnék 20-30 perces előadásokat rendes BSc-s, MSc-s órák keretében ... áh~ Nem, a legnagyobb elégtétel az volt, hogy figyelt. Mert nem volt más választása muhaha. Nem kell szeretni, nem kell velem beszélgetni ... de ha beszélek egy 3-5 fős csoportnak, elvárom, hogy figyeljen.
Túlragoztam.
Kétszer is határozottan elfelejtettem elmenni angolra, mert másnap jutott eszembe, hogy "hoppá, szerda volt". Nem, nem vagyok szétcsúszva.
Sokat beszéltük Dórival, hogy igazából a Corvinusnak egy rohadt nagy előnye volt: olyan nyomás alatt csináltuk végig a 3,5 évet, hogy most meg sem kottyannak már az ilyenek. Sőt! Ha nem lennék ennyire leterhelve, konkrétan unatkoznék. Mindennek van előnye :)
Kerestem képet, hogy azért valami a betűkön kívül legyen valami vizuális inzultáció is :P és rá kellett jönnöm, hogy még nem is mutattam Mandyt! Itthon várt, amikor visszajöttünk Magyarországról :3
Ő pedig életem első Golden Hase-ja, amit az egyik évfolyamtársamtól kaptam még húsvét előtt. Ő már sajnos nem él, de finom volt :3 Mandyt még őrzöm <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése